Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
KRIEGER SÁMUEL 1776. ÉVI TERVE A KAPOS, A SIÓ ÉS A BALATON SZABÁLYOZÁSA... 191 mennyiséget levezetni. Általában terve nem annyira a tervezet miatt, mint az akkori állapot részletes ismertetése miatt nagyon értékes. Mellékelt térképe az elfajult Sió-völgyről kitűnő képet nyújt s nagy térképe... a tó környékének elmocsarasodásáról és a tó mélységéről igen érdekes adatokat szolgáltat." Cholnoky idézett értékelése elsősorban a tó csaknem teljes lecsapolása megvalósíthatóságának szemszögéből íródott. Ebben az esetben valóban felmerülhetnek kételkedésekre okot adó kérdések a tervezett Sió-csatorna méretezését és esését illetően. De, amint azt az előbbiekben kifejtettük, nemcsak ő tartotta lehetségesnek a terv IX. táblázatában feltüntetett esési adatai alapján a tó teljes lebocsátását a 3. változat szerint, hanem több mint fél évszázaddal később valamivel kisebb esés mellett tartotta megvalósíthatónak a hajózható Sió-csatorna létrehozását Beszédes József is. Azt is meg kell jegyezni, hogy Krieger a Sió balatoni torkolatát az általa javasolt legmélyebb szintre, 3 öl és 2 láb, azaz ~6,3 m-rel alacsonyabbra kívánta kiásatni a Sió kifolyás akkori fenékszintjénél. Ehhez viszonyítva számította Ozoráig a 3 öl 5 láb 9 hüvelyknyi (7,51 m) esést, ami szerinte az egész évben folyamatosan lefolyó víz esetén elegendő lett volna a Zala-csatomán érkező víz továbbítására. (A Zala árvizeit réti árterületeken tervezte tározni, ill. emészteni, amint azt a hajózható csatornával kapcsolatban leírta). Természetesen azt, hogy egy ilyen vízfolyási, vízlevezetési mód a valóságban megfelelt volna-e a követelményeknek, csak számítástechnikai modellezéssel lehetne eldönteni. Krieger tervezetében foglaltakat a hidrológiával foglalkozó szakemberek - attól függetlenül, hogy a teljes lecsapolást egyszerűen lehetetlennek tartották - több szempontból pozitívan értékelték. Bendefy (1973) többek közt azt írta, hogy „Senki sem hagyott hátra olyan, tömörségben is tökéletes és rengeteg hidrológiai, hidrográfiai és geográfiai adatot tartalmazó jelentést a Balaton e korabeli állapotáról mint Krieger Sámuel.” Ligeti (1974) is úgy vélte, hogy „Bár a terv, szerencsére nem valósult meg, a végzett munkának - a Balaton pontos felvételének és vízrendszere részletes leírásának - tudományos és történeti értéke vitathatatlan... Krieger-féle felülről erőltetett tervnek volt azonban egy nagy pozitívuma, mégpedig az, hogy bizonyos áttekintésről tanúskodott: nemcsak a Balatonra és a Sióra, mint a vízgyűjtő főfolyójára, hanem a lényegében ösz- szefüggő egészet képezőBalaton-Sió—Kapós-Sárvíz vízrendszerre is kiterjedt." Krieger tervéről azonban legtöbbször negatív értékeléseket közöltek az irodalomban. Hrenkó (1989) „A Balaton kiszárítási terve Krieger térképén 1766-1776” című írásában például alaptalanul azzal vádolta meg, hogy „Ringó búzatáblák, dús füvű kaszálórétek képzete lebegett a mérnök szeme előtt, amikor a hullámzó Balaton vizének lecsapolását megtervezte. Tulajdonképpen csak a Sió és a Kapos szabályozását kapta feladatul a királyi biztosságtól, de mivel ezek vízrendszeréhez szorosan kapcsolódik a Balaton, munkájába ezt is bevonta. Felterjesztésében pontos mérések és hideg fejjel végzett számítások alapján fejtette ki a vízleeresztés három- lépcsős menetét. Egy, kettő, végül három öl és két lábnyi szintcsökkentéssel számolt, és ezek vízhatárát a térképen mélység vonalakkal jelölte. Tervezett csatornákat rajzolt a tó medencéjébe: az északi partoknál a Murától a Sión és Sárvízen át a Dunáig meghosszabbított Zala csatornát... ter\> megnyerte a királynő tetszését... a tihanyi gyűlésen az érdekelt megyék is elfogadták a tervet, azonban végrehajtását a Sió, Kapós és Sárvíz szabályozásának befejezéséig felfüggesztették... Felújította Krieger tervét Beszédes József vízimérnökünk is. A »Kolosvártól Grátzig hajózható, országos Nagy Csatorna terve« Kriegert követi. Sért a pest-fiumei vasutat is »Tihanynál által a’ lecsapolt Balatonon« gondolta átívelni. Szerelmey Miklós 1848-as Balaton-térképén végül mozdony helyett a Kisfaludy gőzös kéménye pöfög. A lázálmok elmúltak." Hrenkó az idézettek szerint teljesen félremagyarázta Krieger szerepét és szabályozási tervezetét, negatívan mutatta be tevékenységét. Pedig 1977- ben megjelent, a kriegeri Balaton térképet ismertető dolgozatában, mint említettük, még a Krieger homlokára illesztett babért emlegette. Az elítélő értékelések gyakran abból indulnak ki, hogy Krieger szabályozási tervének egyetlen célja művelhető földterületek szerzése volt. LÓCZY (1978) „A balatoni fürdőkultúra kialakulása” című dolgozatában például a következőket írta: „Krieger Sándor [sic!] mérnök 1774-ben tervet készített a Balaton lecsapolására, s az 1776-ban készült «Descriptio» adja a lecsapolási terv szöveges indokolását. A lecsapolásnak a célja az volt, hogy a Balaton vidék földesurainak - Festetics, Hunyady, Ilikéi, Jankovich, Putheányi, Eszterházi, Széchenyi, a veszprémi püspökség és zalavári apátság, a Magyar Kegyes Tanítórend - birtokait növelni lehessen. Szerencsére a malmok
