Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
KRIEGER SÁMUEL 1776. ÉVI TERVE A KAPOS, A SIÓ ÉS A BALATON SZABÁLYOZÁSA... 187 Krieger véleménye szerint az egymás után következő munkálatok a következők: — Mindenekelőtt Simontornya mezővárosnál a KL és MN kárminvörös betűkkel jelölt két régi medret kell kiásni és kibővíteni. A KL -et (szakaszt) legalább a Sió folyó szokásos vízhozamának befogadására, az MN-et ugyancsak a Kapos folyó rendes vízhozamának befogadására kell kibővíteni. — Át kell vágni a simontornyai malomgátakat. (Itt árapasztó zsilipre gondolt Krieger). — Simontornyától Ozoráig a Sió folyó számára, Pincehelyig pedig a Kapos folyó számára egy idó'hen és párhuzamosan kell a csatornát kiásni. A kétfolyó mihamarább töltések közé fogása azért fontos, mert ezzel egymástól úgy elválasztjuk őket, hogy a vidéket többé nem áraszthatják el, és így a mocsarak lecsapolását is gyorsabban lehet megvalósítani. Ezt a területet ugyanis mind a két folyó áradásai látogatják, és ha csak az egyik csatornát építjük meg, ennek nem lenne semmi értelme, hiszen a másik folyó továbbra is elöntheti a területet. Ezt a műveletet még abban az esetben is el kell végezni, ha a Balaton lecsapolására készített tervet, reményeinkkel ellentétben, elvetnék. A 4—8. pontokban a további teendőkről a következőket írta: Az előbbiek elvégzése után ki kell ásni, és meg kell nyitni a pincehelyi sáncot, majd egészen a Kaludi szigetig szükséges csatornák, ha elkészültek, a szakáll és a dombóvári gát következik, a fent említett [pincehelyi] malom feletti csatornákkal folytatva, végül a dusi és a berki gát, s miután hasonlóképpen kiásták a csatornákat, át kell vágni a gátakat. Ezeket követi majd a kurdi és a fészerlakpusztai [csatorna], és miután hasonlóképpen kiásták a csatornákat, szükségszerűen át kell vágni a gátakat, miként a döbröközi és a 3 kaposvári gátat is, amit végül a Döbrököztől Dombóvárig és a keceli malomtól Kapos-Újhelyig vezető csatornák elkészítése követ, pontot téve a Kapos folyó mentén végzett műveletekre. Krieger a fenti feladatok kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy az előbbi sorrendben elvégzett munkálatok esetén, amikor a medret mindig előkészítik a soron következő, levezetendő víznek, nem áll fenn annak a veszélye, hogy az egyszer már kiszárított vidéket újabb árvíz sújtsa. S ami még fontos, a környéket a malmok jótéteményétől sem fosztja meg, mivel a csatornák ásásakor újakról, vagy régiek átépítéséről gondoskodnak. Ugyanis a szükségből elbontott malom helyébe mindig új kerül. A Kapos-munkálatokra vonatkozó szabályok után Krieger a Sió-folyónál követendő sorrendet foglalta össze a következőképpen:- először az ozorai malomgátat kell elbontani,- azután egy csatornát kell ásni a mezőkomáromi gátig,229- végül meg kell nyitni a mezőkomáromi gátat, és folytatni a csatornát egészen a kitorkollásig, mélységét a Balaton legnagyobb mélységéhez igazítva. A kivitelezést tekintve a tervben előírtakat kell szem előtt tartani. A munkálatoknál Krieger általánosan irányadónak a következő szempontokat határozta meg: 1. A cél eléréséhez a legrövidebb utat kell követni (azaz a csatornaszakaszokat a lehetséges legrövidebb nyomvonalon kell kiásni). 2. Amit meg lehet valósítani egyszerre, azt ne több részletben végezzék el. 3. Az idő és a gazdasági tényezők szem előtt tartásával keressék meg annak a módját, miként lehet a munkát a legjobban és legolcsóbban elvégezni. A helyben dolgozó geometrának a legalkalmasabb és a legjobb gépekről kell gondoskodnia, amelyekkel a munkálatokat meg lehet gyorsítani, és a kétkezi munkát csökkenteni. 4. A tervezett sorrend ne akadályozza a munkálatok egyikét vagy másikát. (Itt arra gondolhatott Krieger, hogy a munkaerőt mindig oda kell összpontosítani, ahol a munkavégzési körülmények a legkedvezőbbek.) 229 A Simontornya-Ozora közötti csatornaszakasz kiásását az előbbiekben ismertetett 3. pontban írta elő.
