Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
188 V A SÁRVÍZ, A KAPOS ÉS A SIÓ SZABÁLYOZÁSÁNAK ELSŐ TERVEI Krieger szabályozási tervjavaslata arról tanúskodik, hogy a Kapos csatornázásának előkészítésével hosz- szabb ideig és behatóbban foglalkozott, mint a Sióéval, amelyet elsősorban a megalkotandó Zala-Sió-Sár- víz hajózható csatorna részének tekintett. Tervjavaslata azt is bizonyítja, hogy nemcsak kiváló geometra volt, hanem körültekintő tervező képességekkel, gazdasági ismeretekkel is rendelkezett. Sőt, hidraulikában való jártasságával a vízimalmok szakértőjének számított a tervezet IV részében leírtak szerint. A terv negyedik részében a szabályozási-lecsapolási terv legproblematikusabb kérdésével, a vízimalmok átépítésével kapcsolatos véleményét és javaslatait foglalta össze tömören.230 Mindenekelőtt rámutatott arra, a köztudatban és a nagy urak véleményében gyakran fedezhető fel olyan előítélet, hogy aki a malmokkal foglalkozik, az ismeri legjobban a mesterséget, éppen ezért a malomépítés módját effajta vállalkozókra bízzák. Ugyanakkor a malmokra vonatkozó panaszok, amelyekkel a méltóságos vármegyét gyakran zaklatják231 bőséges bizonyságot szolgáltatnak arra, hogy a malmok megépítésének módjában rejlik a hiba. Mivel azonban a régi megoldások már polgárjogot nyertek, úgy hiszik, kegyeletsértés lenne a malmok hagyományos építési módjától eltérni. így aztán nem csoda, hogy a bajok okát mindig a körülményekben keresik, amelyeken pedig nem tudnak változtatni. Krieger e gondolatmenet után három olyan mondatot fogalmazott meg, amelyeket joggal tekinthetünk a mai környezetvédelmi felfogás közel 230 évvel ezelőtti „elóTutárának'’: „A malmok természetesen a közérdek számára rendkívül fontos létesítmények, de gyakran az adózóknak és a birtokos uraknak többszörös kárt okoznak. Vegyesen, mindenféle folyót és patakot felhasználunk malmok és egyéb szükséges gépek hajtására. Mindenki úgy gondolja, hogy feladatát megoldotta, ha a gépek működnek, és nem vetnek számot azzal, hogy bizonyos körülmények között a vizek lefolyásának árthatnak. Jó volna, ha lenne arra lehetó'ség, hogy megtudjuk, melyik az a tulajdonos, amely a folyót gátolva építette malmát, hogy azután a körülményekhez igazított szakszerűséggel az ő javát is szolgálva, a károkat megszüntessük. Meg vagyok győződve, hogy a gazdaságosságnak is jobban kedvez, ha ugyanazon beavatkozásból több hasznot tudunk húzni, mint egy a jövőben esetleg bekövetkező kár elhárítása.” Krieger érezhette, hogy keményen fogalmazott a „nagy urak”, a nagybirtokos nemesek és főnemesek előtt, mert így folytatta: „Alázatosan a méltóságos Királyi Bizottság ítéletére bízom: vajon a szóban forgó dologhoz tartoznak-e azok, amiket alább kifejtek. A malmok építésénél két dolgot kell szem előtt tartani: először a mozgatóerőt, másodszor a mozgatandó gépet. A gépek alkalmas megszerkesztését a mechanika törvényei szerint kell elvégezni, a gépet meghajtó erők megfelelő és arányos alkalmazását a hidraulika tön’ényei szabják meg.” A két alapelvet illetően nyílván nem akart részletekbe bocsátkozni, mert úgy folytatta: „a matematika ezen két részének a kifejtésével a méltóságos Királyi Bizottságot fárasztanám akkor, ha valamennyi, ide vonatkozó elvet fel kellene sorolnom, mivel azonban meg vagyok győződve, hogy a méltóságos földesurak malmaik építésénél a jövőben a hidraulikában járatos férfiakat is megkérdeznek, könnyebben érzem magamat felmentve azon elvek felsorolása alól, amelyeket máshonnan ismerniük kell azoknak, akiket a megye malmok építésével bíz meg.” Krieger a fentieket követően „általános és rövid szavakkal" fejtette ki a malmok kiigazítására készített tervét, ami a következőkből állt: 230 A „Projectum de molis Fluvialibus" című részt a kéziratban Krieger nem jelölte meg római IV-es számmal, de az említett Esterházy levéltári másolatban „IV0 Projectum de Molis Fluvialibus" formában szerepel. Ez a cím szerintünk a „Vízi malmokra vonatkozó terv’’- nek értendő, jóllehet folyóvízi vagy folyami malmoknak is fordítható lett volna, de az utóbbinál a hajómalmok is beleértendők lennének. (Krieger kizárólag a gátas vízimalmok tervezési kérdéseivel foglalkozott.) 231 A vízimalmok építési engedélyének kiadása nem a vármegyei vagy központi közigazgatási szervek hatáskörébe tartozott, hanem a helyi földesurak joga volt. Az alispánok csak a hajózást gátló malmok ügyében intézkedhettek.
