Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
V. A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
A SÁRVÍZ, A KAPOS, A SIÓ ÉS A BALATON SZABÁLYOZÁSA KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK... 169 sárvízi malmok helyzetének felmérésével és Sárvíz-szabályozási javaslataival nagyban elősegítette Bőhm tervének megvalósítását. Az is tény, hogy Krieger foglalta először írásba azt, hogy a Sárvíz, a Sió, a Kapos és a Balaton szabályozása nem függetleníthető el egymástól. Krieger a sárvízi javaslataival elismerést szerzett magának nemcsak SiGRAYnál, hanem a pozsonyi helytartótanácsi hivatalnál, a bécsi udvari kancelláriánál, Fejér és Tolna vármegyék vezetőinél is. A Helytartótanács 1773. június 18-án levelet küldött Pozsonyból SiGRAYnak - aki ekkor már Somogy vármegye főispánja volt hogy a márciusi beszámolójában felterjesztett javaslatok alapján miképpen járjon el, és felhatalmazták, hogy a királyi biztosi tevékenységét a Kapos és a Sió folyókra, illetve a rajtuk épített malmokra és gátakra is kiterjessze. Ebben a levélben közölték SiGRAYval azt is, hogy „ a másik érdemes helybeli földmérő, Bőhm Ferenc által a munkának váratlan abbahagyása nem engedhető meg, közreműködése a Sárvíz szabályozásában nem nélkülözhető.” Sigray - annak ellenére, hogy ebben az időben már éppen eléggé leterheltek a főispáni tisztségéből eredő feladatok - eleget tett a helytartótanácsi kívánalmaknak; elérte, hogy Bőhm felgyógyulása után ismét szakmai vezetője legyen a Sárvíz szabályozásának Fejér vármegyében, és az ő tervei szerint 1774-ben elkezdődjenek a csatornázási munkák, Kriegerí pedig megbízta a Sió és a Kapos felmérésének, térképezésének és szabályozási terveinek elkészítésével. A három folyó szabályozásában érintett megyék meghatalmazott képviselőit tanácskozásra hívta össze Kaposvárra, ahol 1774. június 4-én184 az érdekelt vármegyék és föld- birtokosok Sárvíz-lecsapoló társaságot hoztak létre, melynek igazgató mérnökévé Bőhm Ferencet választották.185 A tanácskozáson résztvevők Sigray javaslatára Kriegerí hivatalosan is megbízták azokkal a feladatokkal, amelyeket a királyi biztostól már korábban kapott.186 Krieger 1773-1775. években végzett munkáját térképei fémjelzik, amik mai megítélés szerint is hihetetlennek tűnő teljesítménynek számítanak. Ez a munka alapozta meg azt a jelentést, amit a bécsi udvari kancellária részére készített, és ami Mária Terézia kezeihez is eljutott, valamint azt a tervezetet, amit 1776-ban a Tihanyban ülésező királyi bizottságnak bemutatott, illetve előadott. Munkáját egész idő alatt Sigray útmutatásai szerint végezte, önálló mérnöki tevékenységként. Azoktól nem tért - a kor viszonyai között nem is térhetett - el, s ezért téves Hrenkó (1984) állítása, hogy amikor a Sió és a Kapos völgyére is kiterjesztették a szabályozást „Az előmunkálatokkal megbízott Krieger Sámuel... meglehetősen fékezetten fantáziával a Balaton lecsapolásával kapcsolta össze a Sió szabályozást, miáltal a megvalósítás a messze jövőbe tolódott.” 184 Tenk (1936) által közölt időpont. Levéltári iratokban (MOL P 200) lévő dátum 1774. június 6. 185 Bőhm igazgató mérnökké választásának legfőbb oka az volt, hogy rendelkezhessen a kifizetésekről és saját munkájáért pedig megfelelő díjazásban részesülhessen. 186 Krieger megbízásának az volt a jelentősége, hogy a királyi biztosi megbízatáson túlmenően megkapja a földesuraktól azt az erkölcsi-gazdasági támogatást, ami a felmérő-térképező terepmunkájához és a gazdasági adatok megszerzéséhez szükséges volt.
