Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton vízgyűjtőjének települési és gazdasági jellemzői

A Somogyi-dombsági (déli) részvízgyűjtőn lévő 57 település 85.328 fős népességének több mint a fele, 46.836 fő (54,8 %) 2.000-nél nagyobb lélekszámú településeken lakott. Legtöbb lakosa Marcalinak volt (12.150 fő). Két településnek a lakossága nem érte el a 100 főt (Hosszúvíz 64, Libickozma 82 lakos). A többi (Marcalit nem számítva) 54 település 101 és 200 fő közötti lakosú volt; 10-ben 256 és 379, 20-ban 438 és 952, 24-ben 1.161 és 6.189 között volt az állandó lakosok száma. Az összes településnek mindössze egyötödén (21,0 %-án) éltek 400-nál kevesebben.

A Mezőföldi (északkeleti) részvízgyűjtőn csak két település volt; Balatonvilágos 1.391 és Balatonkenese 3.792 lakossal.

A közvetlen tóparti, vízfolyásokhoz nem tartozó részvízgyűjtőn lévő 7 település 52.945 fős népességének 84,7 %-a két településen, Keszthelyen és Siófokon élt. A részvízgyűjtőn 100, illetve 400 fősnél kisebb lélekszámú település nem volt. Egy településen, Balatongyörökön 695-en laktak, a többi négy település (Cserszegtomaj, Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Tihany) lakosainak száma 1.472 és 2.062 között volt.

(A Balaton közvetlen partmenti településeinek népességére és települési viszonyaira vonatkozó adatokat Balaton partmenti övezetének települési, gazdasági és üdülőhelyi sajátosságaival foglalkozó fejezetrészben részletesen ismertetjük.)

A részvízgyűjtőkön 1990. január 1-én 9 város volt összesen 170.299 lakossal, vagyis ebben az időpontban a vízgyűjtő népességének 42,9 %-a városlakó volt. Az egyes városok lakóinak száma azonban nagymértékben eltért egymástól. Meg kell jegyezni azt is, hogy több olyan közvetlen balatonparti település van, amely infrastruktúrájánál fogva városi viszonyokat nyújt az ottlakóknak, jóllehet nincs városi státusuk. Ugyanez vonatkozik néhány, a Somogyi-dombsági részvízgyűjtőn lévő településre is.

Az 1990 és 1995 közötti évek adataiból arra lehet következtetni, hogy a népesség növekedése a vízgyűjtő területen megszűnt, sőt néhány településen az országosnál nagyobb mértékben csökkent a lakosság száma. A csökkenés egyrészt az alacsonyabb születésszámra, másrészt a megélhetési körülmények rosszabbodása miatti elvándorlásra vezethető vissza. Ez a tendencia egy, másfél évtizedig valószínűleg folytatódni fog. A népességcsökkenéssel párhuzamosan várhatóan sor kerül majd több kislélekszámú település teljes elnéptelenedésére is.

A vízgyűjtő gazdasági viszonyainak alakulását mindenkor meghatározta, hogy a terület mezőgazdasági eredetű nyersanyagokon kívül más számottevő nyersanyagforrással nem rendelkezik. Ugyanakkor gazdaságföldrajzi helyzetéből eredően többhelyütt érintkezett a dunántúl ipari konjuktúrális területekkel, s ezek hatással voltak a vízgyűjtő iparosodásának folyamatára.

Az iparosodás az ország más területeihez hasonlóan a múlt század kilencvenes éveiben vette tulajdonképpen kezdetét a gőzgépek használatának elterjedésével.

141