Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - Tömeges halpusztulások a Balatonban
gében. Az összegyűjtött tetemek mennyisége 2.300 kg-ot tett ki. Az angolnapusztulás nem keltett különösebb feltűnést, mivel az elpusztult halakat naponta sikerült összegyűjteni. Az augusztus 8-9-10-én végzett mindenre kiterjedő vízvizsgálatok eredményei alapján megállapították, hogy a víz minősége a kémiai, biológiai, bakteriológiai és toxikológiai mutatókat tekintve jó, ezért a pusztulást nem lehet a vízminőséggel kapcsolatba hozni. Lényegében véve az állategészségügyi vizsgálatok sem vezettek eredményre, melynek során elhullott, agonizáló, élve kifogott és a vizsgálatig akváriumban tartott, valamint a tavaszi vízeresztés során a Sió-zsilip csapdájában fogott és fagyasztott angolnákat vizsgáltak meg. Az állategészségügyi vizsgálat azonban számos figyelemreméltó adatot szolgáltatott, s ezen kívül ismét előtérbe helyezte a szúnyogírtószerekkel kapcsolatban évekkel korábban felmerült gyanút, hogy azok idézhették elő a szinte minden évben előfordult szórványos angolnapusztulást és köze lehetett az 1985-ös angolnapusztuláshoz is. A gyanú nem volt megalapozatlan, de analitikai vizsgálatokkal bizonyítani nem lehetett. Érdemes ezeket az állategészségügyi és toxikológiai vizsgálati adatokat röviden összefoglalva ismertetni, egyrészt azért mert nem kerültek akkor közlésre, másrészt azért, hogy megérthetőbb legyen az a polémia, ami az 1991. évi valóban katasztrofális mértékű angolnapusztulással kapcsolatban kialakult a szúnyogirtószerek toxikus hatásáról. Az Országos Állategészségügyi Intézetben egy kézzel megfogott 400 grammos agonizáló angolna bélcsatornája a boncolás során teljesen üresnek bizonyult, a mája világos sárgásbarna színű, az epehólyag feszülésig telt volt. A belső részekből kórokozó baktériumokat nem sikerült kitenyészteni. A kórszövettani vizsgálat során a kopoltyúkon vérzéseket, illetve korábbi vérzések nyomait figyelték meg. A vese és a máj szöveti szerkezetét kórosan elváltozottnak, és a májat nagycsep- pes zsíros beszűrődésűnek találták. A máj, a vese és a lép vírusmentesnek bizonyult. Toxikológiai analízisek májból és izomzatból történtek. Ezekben nem volt kimutatható mennyiségben az Unitox 7 ULV hatóanyaga, a DDVP és a K-Othrin ULV hatóanyaga, a dekametrin, melyeket szúnyogirtásra használtak. A klórozott szénhidrogének közül viszont a májban és az izomzatban 0,01 mg/kg DDT-t, 0,32 mg/kg DDE-t, 0,31 mg/kg DDD-t és nyomokban gamma-HCH-t mutattak ki. Csaknem teljesen hasonló eredményű volt egy másik, augusztus 10-én talált angolnatetem állategészségügyi vizsgálata is. Ennél is a megszokottnál világosabb színű volt a máj, szintén teljesen üres volt a bél és a kórszövettani elváltozások lényegében megegyeztek az előzővel. A virológiái és bakteriológiai vizsgálatok negatív eredménnyel zárultak. Szúnyogirtószerek hatóanyagaitól mentesek voltak a máj- és izomszövetek. Az izomzatban azonban a klórozott szénhidrogénekből a következő mennyiségeket mutatták ki: DDT-ből 0,01 mg/kg-ot, DDE- ből 0,24 mg/kg-ot, DD-ből 0,46 mg/kg-ot. Nyomokban ismét találtak gamma- HCH-t. Ennél az angolnatetemnél a nehézfém kimutatásokat is elvégezték a máj és kopoltyúszövetekből. Ezek az ólmot 0,27-1,22, a kadmiumot 0,05-0,15, a rezet 2,55-8,1, a cinket 27,2-28,7, a mangánt 0,91-16,1 mg/kg mennyiségben tartalmazták. Az angolnacsapdából kiszedett és mélyhűtött angolnák (összesen 6 db) kivétel nélkül teljesen egészségesek voltak, amikor csapdába estek és mind ikrás 719
