Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - Tömeges halpusztulások a Balatonban
volt. A májból, a kopoltyúból, továbbá a petefészekből végzett nehézfém, az izomzatból végzett klórozott szénhidrogén vizsgálatok során mért értékek az elhullottaknál talált határok között ingadoztak. Az ismertetett adatok alapján az intézetben arra a következtetésre jutottak, hogy olyan okot nem találtak, amely a pusztulást bizonyíthatóan előidézhette volna. Ennek ellenére a szúnyogirtó szerek ártalmatlanságát nem látták megbízhatóan tisztázottnak. Úgy vélték, hogy a halakat az igen kis mennyiségben megmérgező dekametrin és DDVP hatóanyagok veszélyeztetik az angolnákat, különösen az elzsírosodott májú idősebb egyedeket, mivel azok érzékenyebben reagálnak a méreganyagokra. Elképzelhetőnek tartották azt is, hogy a szúnyogirtó szerek által elpusztított és méreganyagot tartalmazó, táplálékul szolgáló rovarok, alsóbbrendű rákok elfogyasztása vezetett az angolnák pusztulásához. Az állategészségügyi szakemberek aggodalma és kétkedése a dekamentrinnel kapcsolatban nem volt indokolatlan, már csak azért sem, mert ilyen hatóanyagú növényvédőszert (pl. Decis 2,5 EC-t) egy MÉM rendelkezés szerint 1983. márciusától tilos volt használni a Balaton partjától számított 1.000 m-es sávban, a Balatonba torkolló vízfolyásoknak a torkolattól számított 10 km-os szakaszán, azoknak partjaitól számított 500-500 m-es sávjaiban. Ezt azzal indokolták, hogy a szintetikus piretroidok, - amelyek közé a dekametrin is tartozik -, haltoxikológiai szempontból a "nagyon mérgező" kategóriába sorolt vegyül etek. A dekametrin LC?0 értékét 0,001 mg/liter koncentrációban határozták meg, ami azt jelentette, hogy egy milligramnyi mennyisége egy köbméter vízbe jutva a halak 50 %-át biztosan elpusztította. Ennek a fele mennyisége is elegendő volt ahhoz, hogy nagytestű csukáknál kóros elváltozást okozzon a májban és más belső szervekben. A szúnyogirtó szerek felhasználásának engedélyezése az egészségügyi szervek hatáskörébe tartozott, s így fordulhatott elő, hogy a dekametrin hatóanyagú rovarolőszerek mezőgazdasági felhasználásának tilalma ellenére, mint szúnyogirtószerek alkalmazásra kerülhettek. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, az 1985. évi angolnapusztulást követően öt évig nem volt nagyobb méretű balatoni halpusztulás, pedig ezekben az években is használták a dekametrin hatóanyagú K-Othrin ULV-t szúnyogirtásra, a Balaton partmenti területein. Ezért tíz év távlatából is csak azt lehet mondani, hogy a dekametrin halveszélyességét és egyéb tulajdonságait (pl. hogy nagyon gyorsan lebomlik) figyelembe véve nem lehet kizárni, hogy valamilyen szerepe lehetett az 1985-ös angolnapusztulásban, de erre semmilyen bizonyító vizsgálati adat nincs. A pusztulás valódi okát ezért ma sem lehet megnevezni. Az 1991. évi halpusztulás. A tömeges halpusztulásról 1991. július közepén adott hírt először a sajtó. Akkor még senki sem sejtette, hogy a Balaton DNy-i részén összegyűjtött néhány 720
