Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - A balatoni angolnatelepítések és a Balaton angolnaállománya

zsákmányból származtak. Túlnyomó többségüknél többé-kevésbé fejlett struktúrájú, redőzött női ivarszervet találtak. Kifejlett hímivarszervvel 25 példány rendelkezett, ami valószínűleg az alkalmazott fogási technika miatt lehetett ilyen alacsony. A hímek aránya a Balatonban ennél valamivel magasabb lehet. A havonként összesített táplálék-analízis adatai azt mutatták, hogy az angolna tápláléka kora tavasszal és ősszel 80-90 %-ban elsősorban árvaszúnyoglárva, májustól augusztusig eleinte az élőbevonat és az iszap felemáslábú rákjai (Amphipoda), később pedig a szélhajtó küsz. A küszfogyasztás idején az egy gyomorra jutó darabszám alacsony volt. A Tihany környéki és a Keszthely környéki angolnák táplálékösszetételének éves szintű összehasonlításakor kiderült, hogy azonos számú angolna esetén Tihanynál jelentős mértékben a felemáslábú rákok, Keszthelynél pedig főképpen az árvaszúnyog lárvák alkotják a táplálékot. Áprilistól a víz hőmérsékletének emelkedésével párhuzamosan az angolnák egyre inkább a sekélyebb parti sávban keresik táplálékukat. Az élőbevonat és a parti kövek között élő Asellus aquaticus ászka, a Corophium curvispinum tegzes bolharák, különböző Chironomidae árvaszúnyoglárvák, a Limnomysis benedeni pontusi tanúrák és a szélhajtó küsz ilyenkor az angolna fő tápláléka. A partközeli vízterületek augusztus végéig gazdag táplálékforrásul szolgálnak, s ennek csökkenése után az angolnák többsége ismét a nyíltvízi területeken táplálkozik, ahol az iszaplakó árvaszúnyog lárvák és árvaszúnyog bábok alkotják nagy tömegben a táplálékukat. A táplálék megoszlásának adatai azt mutatták, hogy a Keleti-medence nyíltvízi területeiről származó angolnák gyomortartalmában a küsz aránya már áprilisban elérte a 62,4 %-ot és az még az árvaszúnyog rajzások idején is igen magas - 64,2 % ill. 41,9 %- volt. A küsz mellett még a felemáslábú rákok 19,4 %-os aránya volt jelentős. Az angolnák által elfogyasztott összes táplálék meny- nyiségben, 3 év átlagában az ikra aránya 0,19 - 1,44 % között változott, ami a kutatók szerint nem jelentős. Az ikrák túlnyomó többségét a Keleti-medencéből májusban gyűjtött 69 példány közül 11 angolna fogyasztotta el. A Keszthelyimedence nyíltvízi területeiről származó angolnák gyomortartalmában márciusban és áprilisban 68,5 és 55,3 %-ban árvaszúnyoglárva volt és azt 27,5 és 19,9 %-ban küsz egészítette ki. Halikrát ezeknek az angolnáknak a gyomrában májusban és júniusban 1,8 és 1,1 %-ban találtak az összes elfogyasztott táplálékhoz viszonyítva. Májustól augusztus végéig a gyomortartalom analízisek során szinte kizárólag küszt találtak. Szeptember és október hónapokban azután 66, %-ban ismét az árvaszúnyoglárvák tették ki az elfogyasztott táplálékmennyiséget. A Balaton parti sávjábái fogott angolnák gyomortartalmában - a teljes vizsgálati időtartam alatt - 93, 5 %-ban küszt találtak. Az összes elfogyasztott táplálék mennyiségének a küsz és keszegikrák tömege 1,3 %-ot tett ki, vagyis hasonló volt a nyíltvízi területekről származott angolnákéhoz. Az angolna táplálkozásával kapcsolatban elvégzett vizsgálatok egyértelmű bizonyítékot szolgáltattak arra nézve, hogy bár mindenevő alfaj, a nyári táplálkozása során a fő tápláléka a küsz, és ezzel a szélhajtó küsz állomány nagyságát közvetlenül negatívan befolyásolja. Az angolnák gyomortartalmában csak ritkán találtak más halivadékot, így keszegféléket, vágódurbincsot, folyami gébet, naphalat, vagy gyöngyös razbórát. Az állati eredetű táplálék mellett szinte minden angolna tápcsatornájában találtak növényi maradványokat is, amik nád-, hínár- és egyéb növényi törmelékek vol693