Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - A balatoni angolnatelepítések és a Balaton angolnaállománya
A Balatonba kihelyezett közel 80 millió angolnaivadék évi átlagos telepítési sűrűsége 51,6 db/ha-nak felelt meg. Ettől az átlagtól eltérő legalacsonyabb érték - az 1961-es és az 1991-es éveket nem tekintve - 29,1 db/ha volt 1968-ban, a legmagasabb pedig 99,1 db/ha volt 1984-ben. Ezek az egy hektárra vetített telepítési darabszámok az ismertetett Velence-tavi és Fertőtavi adatokkal összehasonlítva nem tekinthetők magasaknak. Ez a megállapítás azonban csak abban az esetben érvényes, ha nem veszik figyelembe az eltérő hidrológiai viszonyokat a három tó között (víztérfogat, átlagos vízmélység, terület és parthossz arány, növényzettel való benőttség), hanem csak a tófelülettel számolnak. Abban az esetben ugyanis, ha az angolna számára kedvező tenyészterületre - a mai Balaton területének kb. egyötöde, mintegy 12.000 hektár - vetítik a telepített angolnaivadékok számát, az arány meghaladja a Velecei-tó telepítési sűrűségének az arányát. Ez pedig már problematikussá válhatott a más halfajokkal szemben táplálékért folytatott versengésben, mivel osztoznia kellett a táplálékon a balatoni halfauna legnagyobb állományát képező keszegfélékkel és ragadozó halakkal. A telepítési sűrűség mellett hasonlóképpen lényeges tényezőnek számít az angolnának a Balatonba való "beilleszkedésénél" az, hogy a telepített ivadékból mennyi marad életben és hány százalékuk válik kifejlett, vándorlásra érett példány- nyá. A telepítési tervekben átlagosan 5 %-os megmaradással számoltak. Gönczy és Tahy (1985) a telepítési és a visszafogási adatok szembeállításából következtettek a megmaradás arányára és azt írták, hogy "Eltekintve a horgászfogási adatok valószínű pontatlanságától, a telepítések és a fogások viszonylag reális képet adnak az angolna balatoni helyzetéről..." Ennek alapján 10 % körüli megmaradást tételeztek fel a balatoni telepítéseknél. Ez az arány lehetségesnek tűnik, de a később ismertetésre kerülő kalkulált angolnatömeg figyelembe vételével ennél nagyobb is lehet, mivel a kalkulációban nemcsak az 1995. és végéig kifogott és regisztrált 3 millió 596 ezer 767 kg angolna, hanem a tóból egyéb módon (elhullás, kiúszás, orvhalászat útján) kikerült angolna becsült tömegét is számításba vettük. Az angolna számára a Balaton különösen jó táplálkozási lehetőséget és életkörülményeket biztosított, s ezt egzakt kutatási eredmények bizonyították Az angolnatelepítést ellenzők másik sokat hangoztatott érve az volt, hogy az angolna más halak ivadékait pusztítja, s elsősorban azokkal táplálkozik. Biró (1974 a., 1977 a., 1992) kutatásai egyértelműen tisztázták, hogy az angolna mindenevő (omnivor) hal és mint vegyestáplálkozású nem fogyaszt el számottevően több halikrát és halivadékot, mint más hasonló táplálkozású halfajok egyedei. Az angolnatelepítés hatását a Balaton élővilágára 1982-1984 között külön kutatási program keretében vizsgálták. A kutatások eredményeiről készített zárójelentés összefoglalóan a következőket tartalmazza. A három évig végzett kutatások során összesen 855 angolna táplálékának meny- nyiségét és összetételét vizsgálták és 191 otolitpár alapján tanulmányozták növekedésüket. A vizsgált angolnák különböző korosztályokhoz tartoztak és halász692
