Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - A Balaton halászata és a balatoni halgazdálkodás

lak tehát kárt nem okozhatnak, és igen hasznos együttélésben lehetnek a hagyományos halfajtákkal.

Különböző vitafórumokon sok ellentétes nézőpontból bírálták vagy javasolták a növényevő halaknak a balatonba történő betelepítését és elszaporítását. A kérdésben a Balatoni Vízvédelmi Bizottság, hivatott állást foglalni, amely olyan határozatot hozott, hogy a két busafajtát javasolja mielőbb betelepíteni, mert ez kárt biztosan nem okoz, ugyanakkor gyorsan növő, finom húsú hal, s a Balatonban minden bizonysággal hasznosan lesz tenyészthető. Ez a betelepítés 1972-ben kezdetét is vette, az eddigi tapasztalatok nagyon biztatóak...A Balaton a tenyész- idő egészét és élővilágának összességét tekintve még nem tartozik az eutróf (tápanyagban gazdag) vizek közé. Élelemkínálatát hiba lenne akár a legszegényebb halastóhoz hasonlítani. Biztonsággal megállapítható azonban, hogy a jelenlegi halállományán túl - az előzőekben említett - két busafajta benépesítésével hektáronként további 10 kg-os (összesen tehát 22 kg/ha) halhozamot lehetne elérni... A Balaton haltermelésének megfelelő gazdálkodással az évi 2.000 tonnára emelése teljesíthető úgy, hogy ennek 30 %-a a nemes jó hal legyen."

A célkitűzésként megjelölt számok ismét csak pontatlanok. A 2.000 t "haltermelés" elérése esetén a hozam 32,7 kg/ha valójában, a busatelepítésekkel várt plusz 10 kg-os hektáronkénti hozam pedig évente 610 tonna növekedést jelentett volna, ami az 1.500 tonnához adva több 2.000 tonnánál.

Az előbbiekben bíráló megjegyzésekkel illetett idézetek a "Balaton monográ- fia”-ként ismert könyvből valók, s ez indokolta a részletes kritikát elsősorban. Az a kritika ugyanis, amellyel ezt a halgazdálkodási felfogást 1975-ben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által készíttetett "A vízi környezetvédelem a balatoni üdülőövezetben" c. tanulmányban elmarasztalták, nem tették közzé. Ebben az elemző tanulmányban a szerzők nem vitatták, hogy a tó élőlényei közül legközvetlenebb, mindenki által elismert hasznot a halak hajtanak. De hangsúlyozták, hogy a halak és a halászat szerepének fontosságát nem szabad eltúlozni és óvakodni kell az olyan felfogástól, amely a Balatont halastavi szemlélettel közelíti meg. Kimondták, hogy a Balatonon nem annyira a termelt halhús mennyiség, a halasítás és a halgazdálkodás mérőszámai, hanem inkább az üdülőknek és a horgászoknak is kedvező és a tavi élet szempontjából sem közömbös, változatos halfauna létrehozása és fenntartása a fontos.

Húsz évvel ezelőtti figyelmeztetésük és aggodalmuk megalapozottságát sajnos az eltelt két évtized igazolta. Arra figyelmeztettek, hogy a Balaton-vízzé válásban fontos szerepet játszó eredeti fitoplankton mesterséges átalakítása pl. planktonevő halakkal (busa fajok) veszedelmes lehet. Rámutattak, hogy az előző években a hínárevő amur és a planktonevő busa fajok betelepítésével kapcsolatban folytatott szenvedélyes viták ellenére 1973-ba nagymennyiségű busát telepítettek a tóba és hozzáfűzték: érdekes módon ekkor vált először a Keszthelyi-öböl vize ha- lastó-szerűen zölddé és gusztustalanná. Annak ellenére, hogy ez utóbbi jelenséget abban az esztendőben egészen biztosan nem a busatelepítés idézte elő, azzal a to687