Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - A Balaton halászata és a balatoni halgazdálkodás

vábbi indoklással, amellyel a busatelepítés ellenzését alátámasztották, egyet lehet érteni. Szószerint a következőket írták:

"A halászati szakemberek a halhús termelés fokozására kívánták az amur és busák Balatonba telepítését, törekvésüket vízvédelmi okokkal indokolták. Ezen a helyen a részletes elemzésből csak két szempontot emelünk ki. Az egyik az a tudományos megállapítás, hogy fogyasztóval (hal) semmiféle producens (alga) termelékenysége nem csökkenthető, sőt az a fogyasztással párhuzamosan nő. Ha túltelepítünk, a fogyasztó (hal) növekedése lassul, de a táplálék szervezet (alga) szintje bizonyos szint alá nem csökken. A másik gyakorlati tapasztalat: a halastavakba telepített amur, a hínárállomány kipusztításával az algáknak kedvez, félig emésztett béltartalma kitűnő trágya az algák számára. így a hínárnövények tápanyagot stabilizáló, egy tenyészidőre ínaktiváló (blokkoló) szerepe megszűnik, a halastó vize "eszményien zöld" színű lesz."

A halhozam növelése és a halászat gazdasági eredményességének fokozása érdekében történt haltelepítések közül nemcsak fehér busával kapcsolatban alakult ki éles vita, hanem az angolna telepítését is számosán kifogásolták. Az 1961-ben elkezdett angolnatelepítések körül néhány évig "csend" volt s a telepítését ellenző vélemények akkor váltak erőteljessé, amikor a busatelepítésekre sor került. Országos méretű polémiává pedig évi tömeges pusztulásuk idején terebélyesedett ki.

Az előbbiekben ismertetett problémák indokolják, hogy a Balatonba történt haltelepítésekkel részletesen foglalkozzunk, különösen az angolna és a fehér busa telepítésével, illetve ezek biológiai vonatkozásaival.

Az első haltelepítés a Balatonba az irodalom tanúsága szerint 1880-ban történt, amiről Lukács (1937) az "Amerikai halak a Balatonban" című írásában érdekes leírást közölt egyéb, úgynevezett "bevándorló" halakra vonatkozó adatokkal együtt. Röviden összefoglalva a következőket írta:

"Migazzi Vilmos 1880 elején nagyobb mennyiségű kaliforniai lazac tenyészanyagot vásárolt. Ezeket februárban mesterségesen keltette aranyosmaróti telepén és márciusban útnak indította az ő kitűnő titkárát Ruffy Pált, a későbbi államtitkárt, 15.000 darab lazac-ivadékkal a Balaton felé. Keszthely és Balatongyörök közt helyezték ki az új vizi gyarmatosokat, a jó hínáros öbölbe, ahol akkoriban végezték ívásukat a legfalánkabb rablóhalak a csukák. A következő télen újabb, most már 40.000 darabból álló ivadékszállítmány érkezett. Noha a behalasítást személyesen ellenőrző Ruffy közlése szerint az ivadék kifogástalan, friss állapotban érkezett Keszthelyre és késedelem nékül került új otthonába, egyetlen lazacot sem láttak többet viszont.

Az ugyancsak északamerikai eredetű törpe harcsa betelepítése Landgraf János nevéhez fűződik. 1904-ben 2.000 darab, 1906-ban 22.400, 1907-ben pedig 7.600 darab törpe harcsa-ivadékot hozatott és ezeket a Balaton nyugati medencéjébe halasította be. Nagyon kevés példány került ezekből a halacskákból a halászok hálójába. A balatoni halászok zsákmányából vagy nyolc év előtt került egy körülbelül 30 dekás példány a kezembe, azóta sem hallottam újabb előfordulásáról.

688