Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - A Balaton halászata és a balatoni halgazdálkodás

tonnás eredményével szemben. Ha az átlagsúly növekedését figyelembe vesszük, úgy arra az eredményre jutunk, hogy a mostani fogassüllőállomány már csak fele a korábbinak."

Az idézet alapján úgy tűnik, hogy már húsz évvel ezelőtt is komoly problémákkal néztek szembe a balatoni halgazdálkodással foglalkozók és ezek megoldása érdekében keresték a megoldás lehetőségeit. De mielőtt az erre vonatkozó javaslatokat ismertetnénk, meg kell jegyezni, hogy az előbbi idézetben szereplő adatok egy része pontatlan. A Balaton halászati hasznosítási területe 1974-ben (és azelőtt is) a vízterület használatbaadási okmányok alapján 61.041,6 ha volt. Ha ezt a számot 12-vel megszorozzuk akkor összesen 732,5 tonna évi összes fogási eredményt kapunk. Ha viszont a "csak" évi 1.500 tonnát osztjuk a területtel, akkor az egy hektárra jutó halfogási eredmény 25,57 kg. Az 1.500 tonna helyes adatnak tűnik, mivel a halászzsákmány évi átlaga a statisztika szerint 1.375 t volt az 1964- 1973 közötti tíz évben. Az 1.5000 t összfogáshoz sajnos nem illeszkednek a megnevezett halfajokra vonatkozó részadatok. Az összes ragadozó halak ha-onkénti 2,7 kg-os adata az egész területre vetítve 164,8 t lenne, a 11,6 %-os részarány viszont 174 tonnát tesz ki. Ha a 10 tonnás eltéréstől eltekintünk, akkor a 72 %-os fogassüllő részarány az alacsonyabb érték esetén is 118,6 tonnának felel meg, ami nem sokkal marad el a... sz. táblázatban feltüntetett, 1948-1959 közötti tíz év 126,2 tonnás évi átlagától, s nem adott alapot a megfogalmazott következtetésre. Úgy tűnik, hogy az adatok ílymódon való bemutatása azt a célt szolgálta, hogy megalapozza a haltermelés megemelésére tett javaslatot. Ezt látszik igazolni az előbbi idézet folytatása:

"Ha a Balaton halállományát a meglevő szinten kívánjuk tartani, vagy egyenesen fokozni, elkerülhetetlen a betelepítés (pontyosítás), amely az utóbbi évek eredményei között szerepel...A csökkenő mennyiségű halállomány rontja a halászat eredményességét, de mind több gondot okoz a horgászoknak is...A lényeg az, hogy kevés a hal, és - sajnos - számuk évről évre csökken. Ez a tény vetette fel a gondolatot, nem lenne-e lehetséges a Balatonba növényevő halakat betelepíteni. Ezek egyrészt elpusztítanák a nagy mennyiségű hínárt, növényi maradványt, másrészt nagy tömegben szaporodnának, (sic!) és jelentősen növelhetnék a halállományt.

Mások óva intenek a növényevő halak betelepítésétől, mondván, ezek elpusztítják a tó növényállományát... Az igazi "növényevő" (vagy ahogy másként mondják fűevő, levélevő hal) az amur. Egyedül ez a halfajta az, amely valóban nagy kárt tud okozni, és teljes egészében kipusztíthatja - nagy tömegben - a vízinövényzetet, sőt a part növényzetét is. Ezzel ellentétben az ezüstponty vagy ahogy nálunk hívják, a "fehér busa" és a márványponty, nagyfejű ponty, a "pettyes busa" légzőszerve igen nagy felületű, rendkívül finom szűrőkészülékkel ellátva, képes a tóban levő szerves törmeléken megélni, (sic!)

E halfajok tápláléka tehát nem magasabb rendű növény, hanem a tóban mindenütt jeleneivé parányi növényi maradvány, alga, fitoplankton, melyeket a nagy mennyiségű "vízfalatból" megszűrnek, összegyűjtenek és lenyelnek. Ezek a ha686