Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - A Balaton halállománya és annak változásai
A balatoni halak egészségi (kórtani, parazitológiai, stb.) állapotára vonatkozóan Szakolczai (1981) közölt elsőízben összefoglaló helyzetértékelést. Ebben vázolta, hogy a balatoni halak egészségi állapota általában kedvezőbb a tógazdaságokban lévőknél. A küllemi vizsgálatok során kb. 1 %-ban találtak valamilyen elváltozást, melyek között elsősorban a mechanikai sérülések, pikkelyhiányok domináltak. (A pikkelyhiányoknál és sérüléseknél a halászat során bekövetkezett friss károsodásokat nem vették figyelembe.) A dévérkeszegeknél - különösen koratavasszal - esetenként lényeges lesoványodást figyeltek meg, ami minden bizonnyal az előzőekben ismertetett körülmények idéztek elő. A parazitológiai vizsgálatok során a Balatonban honos parazitákat általában csekély mennyiségben megtalálták. Esetenként előfordult a fogassüllők Ergasilus (élősködő evezőlábú kandics-rák), valamint dévérkeszegek Ligula (kacsacsőr- kagyló-féle) fertőzöttsége is. A halakból kórokozó bakténumokat és virusokat nem mutattak ki. Márictligeti és Rajki (1982) a balatom halfajok bélcsatomájából surgár- gombákat tenyésztettek ki. ezek azonban csak a ponty, a dévérkeszeg, a vörösszámyú keszeg és a pettyes busa utóbéltartalmából voltak kimutathatók, a ragadozó életmódot folytató fogassüllő, balin és a garda beléből azonban nem. Élettani szerepüket, egészségkárosító vagy antibiotikus hatásukat nem tisztázták. Az elmúlt száz évben végzett balatoni parazitológiai kutatásokról Molnár és társai (1992) közöltek áttekintő összefoglalást a halakkal kapcsolatban. Ezt az összefoglalást érdemes teljes egészében idézni, mert tömören olyan kutatási eredményeket is közöl, amelyek nem a szorosan vett balatoni vonatkozású szakiroda- lomban jelentek meg. Ennek az összefoglaló dolgozatnak a szövege a következő. " A halakat illetően az első adatok az elmúlt évszázad utolsó éveiből származnak. Ekkor számolt be Daday (1897) két rákélősködőről és ekkor ismertetett Rátz (1897) 2 Trematoda-, 7 Cestoda-, 5 Nematoda-, 2 Acanthocephala- és egy Hirudinacea-fajt. Rátz Európában is élenjáró munkásságát sokáig nem követte hasonló volumenű kutatói tevékenység. A század elején magyar tudósok elsősorban a rákélősködőket tanulmányozták. Náday (1914), Ivánfi (1926) a pontytetűről, Vutskits (1904, 1908, 1914) valamint Keller (1909) az Ergasilus sieboldi-ról írtak ismertetést. Ugyancsak a Copepoda- parazitákkal foglalkozott Geyer (1939) is, aki a Balatonban még ma is gyakran tapasztalható jelenségekkel, a fogassüllő nyári intenzív Ergasilus-fertőzöttségével és a dévérek vörös foltokban jelentkező Tracheliastes-fertőzöttségével foglalkozott. Többen számoltak be a Piscicola geometa előfordulásáról is, azonban ezek az adatok elsősorban az egyéb pióca-fajokat érintő ismertetések között találhatók meg. A halakban gyakori metacercáriákat illetően Lissmann (1933) és Mödlinger (1934) szolgáltatott adatokat. 667
