Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - A Balaton halállománya és annak változásai
A Balaton halainak parazitafaunájáról meglevő ismereteinket Jaczó (1940, 1941, 1944, 1949, 1950) a negyvenes években gyarapította leginkább, aki szinte valamennyi parazita csoportról közölt adatokat, s munkáiban a protozoonoktól a rákokig a balatoni halak egy-egy jelentősebb parazitája által okozott fertőzöttség leírására került sor. Különösen érdekesek a balatoni halak myxosporeálin végzett vizsgálatai, melyekben számos ismert faj mellett új élősködőket is leírt, s ezek, ha munkáját nem magyar nyelven közölte volna, még ma is prioritást élveznének. Ugyancsak élenjáró, s napjainkban is aktuális kutatás volt Jaczó (1942) vizsgálata, melyben a myxosporeákkal fertőzött és fertőzés-mentes kopoltyújú sügérek oxigénfogyasztását hasonlította össze. Egyéb protozoon-paraziták közül a legjelentősebb halkárosító, az Ichthyophthirius multifiliis leírása is Jaczó munkáiban található meg. Az 1960-ban az MTA Állategészségügyi Kutatóintézetében majd hamarosan a Természettudományi Múzeum Állattárában megindult halparazitológiai kutatások jelentették a rendszeres, minden parazitacsoportra kiterjedő feltáró munkát. Ennek a munkának a keretében Molnár 14 faunisztikai leírói, vlalamint a paraziták fejlődésciklusát tanulmányozó közleményben számolt be a balatoni halak helminth-fertőzöttségéről, s ezt egészítette ki Matskási (1967, 1968), Matskási és társai (1971), Mészáros (1967, 1968), Murai (1971) munkássága, melyben a helmintek rendszertani csoportok szerint kerültek ismertetésre. A rákélősködőket illetően Ponyi és Molnár (1969) gazdagította az ismereteket néhány, a század eleji kutatások során fel nem ismert Copepoda-parazita kimutatásával. A balatoni halak parazitás fertőzöttségét illetően különösen a galandfér- gek és fonalférgek tekintetében vannak világviszonylatban is bőséges adatok. A dévérek és koncérok ligula-fertőzöttségét illetően Molnár és társai (1968) valamint Garádi és Biró (1975) végzett igen nagyszámú halon felmérést. Ugyancsak behatóan tanulmányozott a küszöket fertőző Philometra rischta faj, valamint a dévérek és koncérok közös fonálférge a Philometra ovata is. Ez utóbbi faj fejlődésének tanulmányozása során került megállapításra (Molnár 1966) az az érdekes szinergizmus, amely a Ligula intestinalis plerocercoidja és a P. ovata között létezik, azaz, hogy az utóbbi faj csak liguával fertőzött halakban tudja életciklusát végigvinni. A Philometra csoport tanulmányozásának az ad aktualitást, hogy a Balatonba az elmúlt években behurcolt és napjainkban is nagy jelentőségre szert tett angolna-élősködő a philometrákkal rokonítható leginkább. A Balatoni halak protozoon-faunájának tanulmányozására viszonylag későn, 1985 és 1988 között került sor. Bár a Balaton ezen a területen is viszonylag jobban tanulmányozott vízterületek közé tartozik, a balatoni halak protozoon- faunáját összefoglaló munka még nem jelent meg. A balatoni halakra vonatkozó adatok a magyarországi halak parazitafaunájával foglalkozó munkákban elszórtan találhatók meg. Ebben a vonatkozásban nemzetközi tekintetben is fontos Molnár (1988, 1989) két tanulmánya, melyekben a Goussia pannonica és G. balatonica fajokat írta le karikakeszegből ill. a veseélősködő Myxobilatus legeri fejlődését követte nyomon." A balatoni halparazitológiai kutatásokról idézett kutatási összefoglaló alapján korántsem látszik olyan megnyugtatónak a helyzet a balatoni halfauna egészségi 668
