Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - A Balaton halállománya és annak változásai
máj- és izomszöveteinek vizsgálata során szerves foszforsavésztereket, klórfenoxi- ecetsavszármazékokat, triazin és dinirofenol származékot nem tudtak kimutatni, ami azt jelentette, hogy ezek nem voltak jelen kimutathatósági határérték - századvagy ezredmilligram/kg - mennyiségben. HCH izomereket azonban a fogassüllő és a ponty máj- és izomszöveteiben egyaránt találtak 0,012-0,280 mg/kg koncentrációban. Gyakoriságuk a pontyokban nagyobb volt, mint a fogassüllőkben. A betiltott DDT csak a fogassüllő izomszövetmintákban volt kimutatható mennyiségben. DDT metabolitokat, vagyis a DDT átalakult formáit határoztak meg a halak máj- és izomszöveteiben 0,1-0,3 mg/kg közötti értékekben. A kimutatott klórozott szénhidrogén származékok mennyisége jóval alatta volt annak a szintnek, ami a halakat veszélyezteti. A Keszthelyi-öbölből 1978-ban kihalászott 8 db (átlagosan 8,3 kg-os) ponty és 10 db (átlagosan 0,86 kg-os fogassüllő) klórozott szénhidrogén tartalmának vizsgálatakor, az összes kimutatott HCH a pontyok izom- és májszöveteiben század, a fogassüllők izom- és máj szövetei ben ezred mg/kg volt. Az ösz- szes DDT a pontyok izom- és máj szövetében, valamint a fogassüllők májszövetében tized, a fogassüllők izomszövetében század mg/kg értéket tett ki. Az 1976-os és az 1978-as mérési eredményeket összehasonlítva megállapították, hogy a vizsgált halfajokban két év alatt a klórozott szénhidrogén mennyisége csökkent. A klórozott szénhidrogének azonban esetenként még napjainkban is kimutathatók ezredmilligrammos mennyiségekben a Föld globális elszennyeződése miatt a természetes vizekben élő halakból. Ezért hosszú távon folyamatosan szükség lenne a balatoni halak növényvédőszer szennyezettségének vizsgálatára, nem csak a már korábban analizált hatóanyagok, hanem az újabban használatosak esetében is. A balatoni halak testében található nehézfémek koncetrációjának vizsgálati eredményeiről először Salánki, V.-Balogh és Berta (1981) közöltek részletes adatokat. Egyéb vízben élő állatok (árvaszúnyog lárvák, kagylók) testszervei mellett a fogassüllő és a dévérkeszeg máj- és izomszöveteinek higany, kadmium, réz, ólom, cink, vas és mangán tartalmát mérték atomabszorpciós spektrofotometriával. Az analízisek során kapott mérési eredmények azt mutatták, hogy a víz (a vízminőséggel foglalkozó részben ismertetett) nehézfém koncentrációjához képest a különböző állati szervekben, szövetekben - igen nagy szóródásban - tízszer-százezerszer nagyobb mennyiségben találhatók nehézfémek. Megjegyzendő, hogy a százezerszer nagyobb értékek is alacsonyak; szárazsúlyra vonatkoztatva tizedmilligram/kg vagy 1-2 mg/kg koncentrációt jelentenek, amelyek nem haladják meg az élettanilag normálisnak tekintett értékeket. így pl. a higany koncentrációja a vizsgált hal szövetekben 0,5 mg/kg alatti volt, kivéve a fogassüllő veséjében mért 1,35 +- 0,51 mg/kg-os és a dévérkeszeg vaséjében mért 0,86 +-0,35 mg/kg-os értékeket. (Összehasonlításul: az emberi szervezet szöveteinek szárazanyagában általában 0,5-2,5 mg/kg koncentrációban található higany.) A vizsgálatok eredményei az előbbiek mellett azt is bizonyították, hogy a halak esetében a nehézfémek fő tároló-illetve gyűjtőhelye a higanyt és a kadmiumot illetően a vese, a rezet illetően pedig a máj. A többi nehézfémre vonatkozóan hasonló szelektivitás egyér665
