Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VII. A BALATONI HALÁSZAT, HORGÁSZAT ÉS HALGAZDALKODAS - A Balaton halállománya és annak változásai
nikával történő halállománysűrűség bemérések során kaptak a 80-as évek végén a kutatók. Ezek szerint az állománysűrűség a melegvizi időszakban a parti sávban és az áramlásos területeken nagy, 1.200 - 1.300 db/ha, míg a nyílt vízben és a Tiha- nyi-kút területén "csak" 200-300 db/ha. Az ÉK-i és a Szigligeti-medencében nyáron a parti-sávban 3.000 - 4.000 db/ha, a befolyók előtt 6.000 db/ha, a nyílt vízben 50-500 db/ha, a 4-6 méter mély Zamárdi-árokban 300-500 db/ha körüli volt a halak száma. A Tihanyi-kút 6-10 méter mélységű területén télen az átlagos halsűrűség 10.000 db/ha körül volt, vagyis harminc-ötvenszer több mint nyáron. A halállománynak a tó különböző területrészein és a különböző évszakok szerinti "tömörülését" nemcsak halászati és állategészségügyi okokból, hanem a különböző fajok közötti versengés és egymásközötti viszony alakulása miatt is indokolt lenne az eddigieknél jobban megismerni és nyomon követni. Az 1965. évi, mindmáig legnagyobb méretű balatoni halpusztulás után, intenzíven kezdték vizsgálni a Balaton vizének, a vízben élő növényeknek, halaknak és egyéb állatoknak a peszticid (a növényvédőszerek, s közülük is elsősorban a rovarölőszerek) szennyezettségét. Ezek a vizsgálatok az abban az időszakban a mezőgazdaságban nagy mennyiségben használatos klórozott szénhidrogén hatóanyagú szerek, a HCH izomerek és a DDT és származékainak kimutatására vonatkoztak. Baron, Csonti és Ponyi (1967) valamennyi általuk vizsgált élőlényből kimutatták ezeket a rovarölőszereket, amelyek azonban nem haladták meg az u.n. LD50 (ötvenszázalékos halálos adag) értékeket. A vizsgálatok eredményeiből az is bizonyossá vált, hogy a különböző szervezetek eltérő mennyiségben tartalmazzák a rovarölőszer hatóanyagokat és az is, hogy ezek a táplálékláncban akkumulálódnak, illetve akkumulálódhatnak. Az alsóbbrendű planktonrákok klórozott szénhidrogén szennyezettségének Ponyi, Csonti és Baron (1968) részletes vizsgálata megerősítette ezt. Ezek a rovalölőszer koncentrációk ugyan nem pusztították el a plaktonrákokat, de jelentős mértékben kedvezőtlenül befolyásolták élettevékenységüket, szaporodásukat. Többek között ezek a vizsgálati eredmények is szerepet játszottak abban, hogy ezeknek a szereknek a használatát Magyarországon - a világon elsőként - 1970. január 1 -el betiltották. Az 1975. évi második tömegméretű balatoni halpusztulás után rendszeresen vizsgálták a Balaton és befolyó vizeinek növényvédőszer-maradék koncentrációját és mérési eredményeket publikáltak. Ezeket a vízminőséggel foglalkozó fejezetben közöltük. Itt most azokat a vizsgálati eredményeket foglaljuk össze, amelyekhez Füzesi és Füzesiné (1978), valamint Füzesi., Füzesiné és Kárpáti (1980) a fogassüllő és a ponty szöveteinek és szerveinek analizálása során jutottak. Ezek a következők: az 1976. tavaszán a Balaton északi és déli medencéiből kifogott 6-6 db fogassüllő és 6-6 db. ponty máj- és izomszöveteiből öt foszforsavészter rovarölőszer, tíz klórozott szénhidrogén rovarölőszer, két klórfenoxi-ecetsav és egy triazin származék gyomirtószer, valamint egy dinitrofenol származék rovar- és gombaölőszer meghatározását végezték el gázkromatografálással, illetve spektrofotometriás meghatározással. A 24 hal 664
