Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balatonba torkolló vízfolyások

tő területe 19,9 km2 (2,4 %), hossza 8,1 km. Vízhozama egyenletesnek tekinthető, rendes körülmények között éves átlagban 0,09 m3/s, de száraz években sem csökken 0,02 mVs alá. Vízminősége megfelelőnek mondható.

Burnót-patcik. (Dobogó patak) Az eddig ismertetett vízfolyások vízgyűjtő területeinél sokkal nagyobb vizgyűjtője van a Bumót-pataknak, amely legnagyobbrészt a Káli-medence vizeit szállítja a Balatonba. A patak tulajdonképpen két ágból folyik össze: a Balatonhenye és Kapolcs között elterülő Gyertyánosban eredő Dobogó-pataki ágból és a Fekete-hegy lábánál Köveskál és Balatonhenye között fakadó vízfolyásból, melyek Köveskál fölött egyesülnek. Cholnoky szerint ez utóbbi, kevés vizet hozó, de állandó patakot tarthajuk a Bumót-patak forráspatakjának. Valószínű, hogy ezért kapta a közeli terület a "Séd eleje" elnevezést. A medencében a Sásdi-patak és több ároknak nevezett vízfolyás torkollik a Bumót- patakba, amely Ábrahámhegy községen keresztül az ún. "Bökorr"-nál a Balatonba folyik. Vízgyűjtő területe 82,2 km2 (10,0 %), hossza 9,2 km. Vízhozamának éves átlaga hosszabb időszakot tekintve 0,2 m3/s, de az 1989-1993 közötti igen száraz, aszályos években a felére, sőt 1990-91-ben a negyedére csökkent. Vizének minősége egyes vízminőségi mutatók miatt általában közepesen szennyezettnek minősül.

Egervíz. (Eger patak) A Balaton-felvidéki részvízgyűjtő legnagyobb vízgyűjtővel rendelkező és leghosszabb vízfolyása. Öcs község határában ered és rövid táv megtétele után Vigántpetend közelében egyesül a Vázsonyi-Séddel. Kapolcs belterületén torkollik bele a Ráskói-patak (a Balaton térképen Denti-Séd néven), s ezt követően keresztülfolyik a Monostorapáti határáig tartó völgyön. Monostorapáti- Újfalunál a Vese-patak folyik bele, majd néhány kilométerre Monostorapáti (Hegyesdi) víztározóba jut. A tározóból elfolyó Egervíz Diszel, Gyulakeszi, Nemesgulács érintésével több kisvízfolyás vizével gyarapodva, Badacsonytördemic és Szigliget között folyik a Balatonba. Az Egervíz egykori természetes állapotában - a Bakony délnyugati-déli térségében folytatott bányászat előtt - a Balaton- felvidék "egyetlen igazán bővizű folyócskája" volt, ahogyan egykor Cholnoky jellemezte. A vízfolyás felső szakaszát igen sok forrás táplálta és a Kapolcs- Monostorapáti közötti, 3,5-4,0 ezrelék esésű völgyben a vízimalmok egész sora működött, melyek közül soknak a neve mindmáig fennmaradt (Bírómalom, Donamalom, Löflermalom). Forrásainak hozama a bauxitbányászat megkezdése után előbb a korábbiaknak a töredékére csökkent, később pedig több közülük teljesen elapadt. A források vízhozamának csökkenésében és elapadásában 1972- től közrehatott az is, hogy a főkarsztvíz-tároló beszivárgási területén folyamatosan, a korábbi több évtizedes időszak átlagánál mintegy harmadával-fel ével kisebb volt az utánpótlódás. A mesterséges karsztvízszint-süllyesztés és a természetes utánpótlódás csökkenése együttesen még jobban csökkentette a vízhozamot, ami végül is oda vezetett, hogy 1990 augusztus közepétől, szeptember közepéig a Balatonba való betorkollásánál a medre teljesen ki volt száradva. Egyébként évi átlagos

64