Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balatonba torkolló vízfolyások

vízhozama az előbbiekben említett időszak előtt 0,3 m3/s, korábban pedig természetes állapotában 0,5 m3/s lehetett. Az Egervíz vízgyűjtő területe 365,6 km2 (44,6 %), hossza 32,0 km. (A Zala után ez a "folyócska" a leghosszabb a Balaton egész külső vízgyűjtőjén a természetes medrű vízfolyások közül.) Vízhozama az utóbbi húsz évben évi átlagban 0,2 m3/s volt, de amint az előbbiekben utaltunk rá, teljesen el is apadt 1990-ben. Vízminősége változó, 1970-ben végzett vizsgálatok alapján meg a Szigligeti-öböl egyik jelentős szennyezőjének tartották, a többi vízfolyáshoz viszonyított "jelentős", 0,4-0,7 m3/s közötti vízhozama miatt. A későbbi rendszeres vízminőségvizsgálatok adatai szennt általában közepesen szennyezettnek minősült.

Tapolca-patak. A vízfolyás eredete tulajdonképpen a tapolcai Tavas-barlang forrása volt, mielőtt az a bauxitbányászat és az Egervíznél említett okok miatt teljesen el nem apadt. A barlangban fakadó forrás melegvízű volt. A Tavasbarlang forrás elapadása után - az Egervízzel kapcsolatban említett időkben - sem következett be a patak vízhozamában olyan nagymértékű változás mint más Bala- ton-felvidéki vízfolyásnál és a Tapolca-Raposka-Hegymagas között fakadó vizeknél. A tapolca alatt egyesülő két vízfolyás Szentgyörgy-hegyhez és Szigligethez közel, a Tapolcai-medence keleti oldalán csaknem teljesen sík, feltöltött területen folyik végig a Balatonba és közvetlenül Szigliget mellett a Soponya nevű részen torkollik a tóba. Vízgyűjtő területe 39,5 km2 (4,8 %), hossza 10,2 km. Vízhozama korábban is kétszerese volt az Egervíz hozamának és ez az arány az 1989-1993 közötti időszakban a Tapolca patak javára változott igen lényeges mértékben, ami azt mutatja, hogy független a fökarsztvíz-tároló vízszintjétől, illetve a Tavasbarlang forrásától és bizonyos mértékig a Tapolcai-Séd forrásától is. Az elmúlt húsz évben az éves átlagos vízhozama 0,6 km3/s körül alakult, s ez 0,4-0,2 m3/s közöttire csökkent az előbb említett periódusban. Vízminősége 1978-79-ben jónak minősült, később a vízhozamtól függően romlott.

Kétöles-patak (Kétöles-árok, Viszlói-patak) Ujdörögdtől északra, a fővízválasztó közelében ered és Tapolca nyugati részét érintve jut le a Tapolcaimedencébe és onnan több más vízfolyással párhuzamosan, kiárkoltan folyik a Balatonba. Sáz évvel ezelőtt nagyobb hozamú lehetett. Cholnoky a következőket írta róla "Viszlói-patak is elég bő vizet hoz le a Raposka előtt elterülő tökéletes síkságra, de a törmelékkúp lábánál is elég víz bugygyanik elő s csupa víz a Raposka körüli rétség. Itt bonyolódik össze a három vízfolyás annyira, hogy nem lehet elválasztani egymástól." (A Tapolca- a Kétöles- és a Lesence-patakokról volt szó. V A) A Kétöles-patak (Viszló pusztáig számított) vízgyűjtő területe 9,6 km2 (1,2 %), hossza 10,8 km. Vízhozamának éves átlaga 1959 előtt 0,2 m3/s körül lehetett, ami a bauxitbányászati vízkiemelések következtében (mivel a Nyirád körüli bányákból kiemelt vizet a Viszi ói-patakba vezették) egészen 2,0 m3/s körülire emelkedett fökarsztvíz-tároló vízszintjének süllyesztése idején. 1971-1980 évek között a patakba éves átlagban 1,9 m3/s mennyiségű karsztvizet juttattak szivattyúzással, (ezzel a karsztvízzel üzemeltették az ódörögdi pisztrángnevelő halastavakat is.) A

65