Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VI. A BALATON NÁDASAI - A nádasok szerepe a Balaton vízminőségének alakulásában

folyamatok lényeges befolyással lehettek a tó egész víztömegére. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ismertetett kutatások által bizonyított kedvező hatások nem jelentősek. Ellenkezőleg; a nádasoknak meghatározó szerepük van nemcsak az általuk elfoglalt területet borító víz minőségének alakulásában, hanem - a víz mélységétől függően - az előttük lévő nyíltvíz 50-150 m-es sávjában is kedvezően hatnak a víz minőségére, különösen akkor, amikor alacsonyabb vízállások időszakában a keresztirányú víztömegelmozdulások nyomán az előzőekben már ismertetett "öblítőhatás" is létrejön.

A balatoni nádasok pusztulása és a nádasok kártevői

A Balaton nádasai nem örökéletűek. Élettartamuk ugyanúgy meghatározott ideig tart, mint minden más évelő növényé, ill. növénytársulásé. Ez a meghatározott idő azonban években számítva igen tág határok között változhat. Egy adott területen a nád és a nádas egy-két évtized után elpusztulhat, ha a termőhelyi körülmények kedvezőtlenné válnak és egyidejűleg nagyon sok növénybetegség és állati kártevő sanyargatja. De hatvan évig, vagy tovább is virulhat, ha a termőhelyi körülmények nem válnak kedvezőtlenné, betegségek és kártevők nem teszik tönkre, évről-évre folyamatosan learatják, vagy leégetik. De a legkedvezőbb körülmények esetén is elpusztul a nádas akkor, amikor a rizómák tömegének gyarapodása és a már elhalt rizómarészek felszaporodása kb. száz év alatt olyan mértékűvé válik, hogy a rizómák többé már nem újulhatnak meg. Ez a természetes elöregedéssel járó pusztulás hosszú, évtizedekig tartó folyamat és rendszerint nem lehet drasztikus látványként észlelni, mivel a nádas növénytársulás szukcessziós változásai elfedik.

A nádas az elöregedés során feltöltődik és sokszor úszóláp sziget(ek) átmenettel nagyobb kiterjedésű úszóláppá alakul át.

A nádas pusztulásában az évente nagy tömegben képződő növényi szervesanyag törmeléken kívül a lerakódó iszap is jelentős szerepet játszik akkor, amikor annak vastagsága és tömődöttsége az anaerob rothadási folyamatok megindulását, majd állandósulását lehetővé teszi. Az elöregedési és pusztulási folyamatok a termőhelyi körülmények különbözősége miatt a balatoni nádasoknál nem teljesen azonos módon zajlottak, ill. zajlanak le.

Nagyon találó Polgár Iván (1914) következő megállapítása, amit nyolcvan évvel ezelőtt a Velence-tavi nádasok pusztulásával kapcsolatban tett:

"...a nád is úgy van, mint a fa, ha elöregszik, kiszárad. A most már elvénült, korhadt gyökereket le kell vagdalni, hogy még életre alkalmasakat ki ne öljék. 1866-nak példájára a tónak oly nagy kiszáradása, a gyökerek megtisztítása és újból friss vízzel találkozása bizonyára most is segítene a bajon."

Polgár 1. "A Velenczei tó" c. tanulmányában fogalmazta meg az előbb idézett sorokat, s az Ö tanulmánya az egyetlen a szakirodalomban, amely olyan adatokat és megállapításokat tartalmaz amiből a sekélyvizű tavak nádasainak elöre634