Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

VI. A BALATON NÁDASAI - A nádasok szerepe a Balaton vízminőségének alakulásában

együttesek összetétele a változó körülményeknek megfelelően időszakonként változik. Így pl. az élőbevonat tagjaként ismert Tardigrada fajok vertikálisan, ill. a nádas területén horizontálisan változó előfordulását és népességdinamikáját Iharos (1964) a változó fény-oxigén- és áramlási viszonyokkal magyarázta.

Farkas - Szilágyi és Tóth a nádasok élőbevonatának baktériumnépességét vizsgálva megállapították, hogy a nádszál bevonatában a Gram-negatív pálcikák sokkal gyakoribbak mint más baktériumok és ez a tény arra utal, hogy a nagyobb ellenállóképességű és szélesebb biokémiai képességű törzsek működnek a nádszár élőlény közössegében. Ezeknek a baktériumtörzseknek több mint 50 %-a képes a glükóz fermentativ lebontására, ami azt jelenti, hogy a víz átmeneti oxigénhiánya vagy alacsony oxigéntenzió idején is aktív élettevékenységet folytathatnak. Feltehetően a nádbevonat belső rétegeit állandóan mikroaerofilek népesítik be és a legbelső rétegben teljesen anaerob körülményeket igénylő baktériumok is gyakran előfordulhatnak, fakultatív anaerobok mellett. Abból a körülményből pedig, hogy az élőbevonatból kitenyésztett számos baktérium törzset hosszabb időn át laboratóriumi körülmények között nem tudtak fenntartani, arra következtettek, hogy ezek az élőbevonat sajátos közösségi anyagcseréjéhez kötötten tudnak csak létezni. Mindezeken kívül az élőlény közösség baktériumaival kapcsolatban még a következőket figyelték meg:

"Izolátumaink teljesítőképességét és toleranciaskáláját tekintve közöttük eredetüknek (Balatonkenesétől Keszthely irányában) megfelelően bizonyos tendencia figyelhető meg. A Bozsai-öböl izolátumai a keneseieknél, a keszthelyiek pedig mindkettőhöz viszonyítva hatékonyabb biokémiai aktivitással és az ökológiai faktorok szélesebb tolerancia skálájával jellemezhetők.

Mindebből azt a határozott következtetést lehet levonni, hogy amilyen arányban nő a Balaton valamely régiójában a víz terhelése különböző szenny-anyagokkal, úgy nő ott a nádasok epifita baktériumflórájának is a biokémiai aktivitása és toleranciája.

Említést érdemel, hogy megfigyeléseink szerint az előző évekből visszamaradt avas és a fiatal nád epifita baktériumai sem azonosak. Egyes baktériumok úgy látszik csak meghatározott állapotú és korú nádszálakat népesítenek be."

Az 1980. és 1981. évi vizsgálatokat a következő években folyatták, s ezek eredményeiről Tóth L. (1984) a következőket közölte:

"1982-ben...Keszthelyi-öböl nádasának őszi és a Bozsai-öböl nádasainak téli vizsgálatát végeztük el. Az 1981-es és az 1982-es adataink alapján összehasonlítottuk a két eltérő vízminőségű terület nádasainak vízminőségét, valamint a Bozsai-öböl nádasának téli és nyári vízminőségét. Az eredmények alapján az alábbi következtetések vonhatók le:

A Keszthelyi és a Bozsai-öböl nádasában a Hydrocharis zóna vízminősége nem tér el egymástól lényegesen annak ellenére, hogy a két nádas előtti nyíltvíz minősége nagyon eltérő. A Keszthelyi-öböl nádasából hiányzik a Fontinalis zóna, nagy területeket vesz el a nádtól a gyékény. A gyékényes vízminősége nem ha631