Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VI. A BALATON NÁDASAI - A nádasok szerepe a Balaton vízminőségének alakulásában
sonlítható össze a nádaséval, és a fontinalis-zóna sem gyékényes-nádas átmeneti zónáéval. A Keszthelyi-öböl nádasának vizében a növényi tápanyagok koncentrációja hasonló, mint ami a Bozsai-öböl nádasának vizében mérhető. A Keszthelyi-öböl nádassávjának szélessége kicsi (kb. 20 m), a gyékényes a vízmozgást kevésbé tompítja, mint a zárt állományú nádas, ezért a nyíltvíz hatása a nádas széléig érezhető A Keszthelyi-öböl nádasában NHrN nem volt kimutatható. Több vízminőségi komponens értékeinek nagymértékű napszakos változását rögzítettük (pH, vezetőképesség, vízhőfok, oldott oxigén, CO2^, HCO3, PO4-P, oldott nemreaktív P). A Bozsai-öböl nádasában télen és nyáron mért adatokat összehasonlítva megállapítható, hogy télen az oldott szervesanyag felhalmozódik a nádas vizében és mindig van elegendő oxigén a vizben. NH^.N nincs kimutatható koncentrációban, ami a bakteriális lebontás sebességeinek csökkenésére utal. A szervesanyag termelés intenzitása is kicsi, mert a felszabadult tápanyag (NO2-N, NO3-N, és HCO3) nem hasznosul. A szervasanyag termelés és lebontás kis intenzitását az is jelzi, hogy a pH, HCO3, P04-P, oldott oxigén és vezetőképesség napszakos változása nem kifejezett. A nád és a hínár pusztulása miatt a partról bemosódó tápanyagot a víz és az élőbevonat algái veszik fel, ezért a parttól a nyíltvíz felé csökken az a-klorofill koncentráció. Nyáron az a-klorofill koncentráció változása a nád és a hínár tápanyag konkurencia és árnyékoló hatás következtében ellentétes. Télen a nádas vizének és üledékfelszínének állandó aerob állapota miatt az üledékből a foszforfelszabadulás a nyárinál nem nagyobb, a nádas télen tehát nem erősebb foszforkibocsátó, mint nyáron. Tájékozódó elem-akkumuláció vizsgálataink arra hívták fel a figyelmet, hogy a szennyvízzel terhelt partszakaszon a nád nagyobb mennyiségű nitrogén felvételére képes, a foszfor-tartalomban lényeges különbséget nem tapasztaltunk. Szennyvízbeömlések közelében úgy tűnik, hogy a nád nagyobb mennyiségű nátrium felvételére képes, kloridot a terheléstől függetlenül, csak meghatározott mennyiségben vesz fel. 1982-ben megvizsgáltuk a balatonparti nádasok üledékének kémiai összetételét. Megállapítottuk, hogy a parti zóna növényzete (nádasok) alatti üledék kolloid- frakciója, mint adszorbens, jelentős mennyiségű tápanyagot köt meg. De egyúttal figyelembe kell venni a növényekbe beépült tápanyag-mennyiséget is. Az üledék növekvő szervesanyag-tartalma pozitív korrelációban van az adszor- beált elemek mennyiségével. A nádas zóna üledéke jelentős mennyiségű nitrogént rezervál, ennek jelentős része szerves kötésű, a növények számára felvehetet- len. A dinitrifikációs vizsgálatok igazolják, hogy a nád rizoszféra-effektusa következtében a nitrogén egy része gáz formájában távozik a tóból. A szennyvízzel nem terhelt partszakaszon dominál a Ca-hoz kötött foszfor, míg a szennyvízzel terhelt üledékben előtérbe kerül az Al-hoz kötött foszfor frakció." A nádas rizoszférájának szerepét, ill. a nádasok növényi tápanyageltávolító hatását Kovács M. (1987) hasonlóképpen foglalta össze, de a tápanyagforgalom tekintetében kiemelten mutatott rá ezek jelentőségére. A következőket írta: 632
