Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VI. A BALATON NÁDASAI - A nádasok szerepe a Balaton vízminőségének alakulásában
1978 június-júliusában a Paloznaki-öbölben több keresztszelvény mentén mértük a fenti paraméterek alakulását. Kitűnt, hogy a hőmérséklet legmagasabb a nyílt vizben a felszínen, közvetlenül a nádas előtt ahonnan egyaránt csökken a nádason keresztül a part felé és a nyílt vízben a fenék felé. Ugyanakkor a nádas belsejében szintén csökken a hőmérséklet a felszíntől a fenékig. Oxigénviszonyok másképpen alakultak. Itt a felszínen a nádas külső szélén, a nádmentes vízben mértük a legmagasabb értékeket, míg a part fele az értékek fokozatosan csökkentek, és partközeiben csaknem oxigénhiány lépett fel. A nádas belsejében viszont 80-100 cm mély vizben a fenék közelében mértünk igen alacsony oxigénértékeket (2 mg/1), míg a nádas előtt a hínárosban éppen a fenék felett voltak kiemelkedő értékek. A vezetőképesség a nádas előtt általában 600 uS érték körül mozgott, míg a nádas belsejében 1.000 sőt 1.200 uS értékek is előfordultak. A pH értékek mindig a nyíltvízben a felszínen voltak a legmagasabbak és a hőmérséklethez hasonlóan egyaránt csökkentek a vízfenék és a part felé. Ha az oxigénadatokat részleteiben értékeljük, kitűnik, hogy a nádason belül a vertikális csökkenés mértéke változik. A nádas külsőszélében például vertikálisan méterenként az oxigéncsökkenés alig 0,7 mg/1, míg a part felé haladva ez az érték állandóan nő. A legerősebb csökkenés a partközeli kb 17 cm mély vízben volt megállapítható, ahol értéke - 1 m-re átszámítva - elvben meghaladja az 50 mg/l-t. Még sekélyebb vízben viszont már alig alakul ki különbség, így 10 cm víz értékét 1 m-re vonatkoztatva már csak 7 mg/l-es különbség jelentkezik A nádasra nem csupán az oxigénértékek változása jellemző, de hasonló eredményre jutunk a hőmérséklet, pH és a vezetőképesség értékeinek alakulásában is. A fenti horizontális és vertikális különbségek elsősorban a nádasok nyári viszonyaira jellemzők, míg hideg vízben a kép sokkal egységesebbé válik. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a típusos balatoni nádas belsejében fennálló, horizontálisan és vertikálisan egyaránt erősen változó fizikai és kémiai viszonyok jelentősen hozzájárulnak fizikai, kémiai és biológiai szülőszerepükhöz, melyek részben egészségügyi szempontból, részben a tó eutrofizálódását tekintve igen jelentősek. A fenti megállapítások az egészséges, jól fejlett, típusos északi parti balatoni nádasokra vonatkoznak. A újabban a Balatonon egyre inkább elterjedt, leromlott, csomós, zsombékos nádasállományokban, ahol gyakori a szakállas Cladophora bevonat, továbbá ahol a nádcsomók között kisebb-nagyobb úszó Cladophora szőnyegeket vagy kolokánmezőket találunk, a viszonyok alapjában megváltoznak. Ilyen nádasok belsejében a vízfelszínen is gyakori az oxigénhiány, ami alapvető változásokat idéz elő..." Entz által közöltek lényegében megegyeznek Meschkat megállapításaival, és kiegészítik azokat a hőmérsékletre és a vezetőképességre vonatkozó adatokkal. Külön figyelmet érdemelnek Farkas István,-Szilágyi Ferenc és Tóth László (1982) által 1980 októberében Balatonkenese, Bozsai-öböl és Keszthelyi-öböl nádasaiból gyűjtött nádszárak vízalatti részét borító élőbevonat vizsgálatok, és 1981. júliusában a Bozsai-öbölben lévő nádas keresztmetszetének három jellemző 629
