Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton vizéből élő többsejtű állatok

A petecsomó vagy másnéven tojáscsomó képződési ideje igen gyors, a Chironomiis plumosus pl. másodpercenként (!) 5-7 petével gyarapítja a kocsonyás szalagfuzért, s így alig 5 perc alatt képes egy 1.500 tojásból álló petecsomó létrehozására. A tojásdad alakú peték mértani szabályossággal helyezkednek el a csomóban (fonalban), s az alakzat, mint említettük az egyes fajokra, illetve fajcsoportokra jellemző. A petecsomó burka valószínűleg nemcsak a külső hatásoktól védi a petéket, hanem a kibújó lárvák első táplálékát is jelenti. Ez a burok vizbe kerülve 2-3 cm hosszúságúra is megduzzadhat, de már vitorlafelületen is láttak víztől megduzzad petecsomókat.

Rendes körülmények között a vízfelszínre rakott petecsomó kezdetben a vízben lebeg, de hamar lesüllyed a vízfenékre, és a petékben néhány óra, legfeljebb par óra múlva megindul az embrionális fejlődés, amely legtöbbször három napig tart. Ekkor az embrió felrepeszti a burkot és az 1-2 mm hosszúságú, víztisztán átlátszó lárva kibújik a vízbe és úszva azonnal hozzálát a táplálékszerzéshez. A friss lárvák testét vékony, alig táguló kitinburok borítja, ami korlátozza testük terjedelmének növekedését. Ezen a kitiburkon belül néhány nap alatt újabb, bővebb és hosszabb lárvabőr fejlődik ki, s ezután az eredeti kitinburok felreped és abból egy nagyobb, eleinte jelentősen táguló kültakarójú lárva bújik elő. Ezek bizonyos ideig tartó planktomkus életmód után benépesítik a faj igényeinek megfelelő élőhelyeket.

A lárvák többsége üledék és bevonatlakó s az itt élő fajok élhetnek a vízben szabadon, vagy az iszapba vájt járatrendszerekben, amelyeket különbözőképpen alakítanak ki. Vannak olyan árvaszúnyogfajok, melyek lárvái vízinövényekben aknázó életmódot folytatnak, sőt olyanok is amelyek szivacsokban vagy mohaállatokban élősködnek. A lárvák jelentős része azonban a detntuszt fogyasztja baktériumokkal és algákkal együtt. Az árvaszúnyoglárvák között találhatók ragadozó életmódot folytatók is. A közönséges árvaszúnyog, a Ch. plumosus lárvája válogatás nélkül kebelezi be a tófenék latyakját, aminek nem nagy a szervesanyag tartalma, de a benne lévő baktériumok, algaspórák és zoospórák révén elegendő tápanyagot biztosít számára. Az emészthetetlen részecskék apró golyócskák formájában folyamatosan ürülnek ki a végbélnyíláson keresztül. Az iszapban "turkáló" lárvák a felső üledékréteg megforgatásával hozzájárulnak annak "szellőztetéséhez". A közönséges árvaszúnyog 2 cm-re vagy még nagyobbra megnövő lárvája különösen a Keszthelyi-öböl területén él nagy számban, sokszor olyan mennyiségben, hogy az üledék egy négyzetméteres területéről gyakran 3000-nél is több gyűjthető belőlük! E lárvák átlagos egyedi tömege teljes kifejlődésükkor a 40, sőt 50 mg-ot is eléri.

Egyes fajok lárváinak teste piros színű a bennük lévő hemoglobintól, ami itt is azt a szerepet tölti be, mint a már említett Cladocera rákocskánál; segíti az oxigénfelvételt kedvezőtlen körülmények között. A lárvákon különböző nyúlványok,

588