Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton vizéből élő többsejtű állatok
számítógépes numerikus-elemzések alapján végezhető el megbízhatóan. Hazánkban az új követelményeket figyelembe véve mintegy 200 fajt lehet kimutatottnak tekinteni, amihez képest a balatoni fajok száma nem tekinthető soknak. A Balatonban előforduló árvaszúnyog fajokra is érvényes az európai fajokkal kapcsolatban tett megállapítás a pontos meghatározásokra vonatkozóan. Az bizonyos, hogy a tóban élő fajok a Chironomus, a Procladius, a Tanypus és a Glyptotendipes genuszokba tartoznak elsősorban de más árvaszúnyog csoportokhoz tartozók is előfordulnak. Uralkodó fajnak lehet tekinteni a Chironomus plumosus-1 a közönséges árvaszúnyogot és a Tanypus punctipennis-t, a pettyes árvaszúnyogot. A fajok meghatározásának nehézségét érzékelteti, hogy amikor az 1982. évi balatoni árvaszúnyog fauna revízióját célzó kutatási feladatról az OKKFT A/12 jelű programjelentés elkészült és abban a Balatonra nézve 8 új fajt - Chironomus annularius, Cricotopus algarum, Guttipelopia guttipennis, Limnochironomus nervosus, Microcricotopus bicolor, Parachironomus varus, Paracladius conversus, Glyptotendipes pallens fajokat - kimutatók, illetve leírták, megjegyezték a jelentést készítő kutatók, hogy a "fajok azonosítása egyelőre csak a jelenleg rendelkezésre álló határozókulcsok segítségével történhetett, melyek eléggé bizonytalanok." Vagyis, annak ellenére, hogy a balatom árvaszúnyogkutatásnak több mint fél évszázados múltja van, a legnagyobb gondot újabban a fajmeghatározás, illetve a korábbi fajmeghatározások revíziója jelenti. Az árvaszúnyogok életfolyamataira vonatkozó ismereteket röviden a következőkben lehet összefoglalni:- A Balatonból évente kirepülő árvaszúnyog imágók száma több billióra, biomasszájuk többezer tonnára tehető. Dévai Gy. (1984) becslése szerint a tóból 1983-ban 3.020 tonnányi árvaszúnyog rajzott ki és ezek 28,6 tonna foszfort távolítottak el a tóból, nem számítva a többi elemet. A rajzás tulajdonképpen nászrepülés, ami rendszerint nyáron a legerősebb, de késő tavasszal és kora ősszel is előfordulhatnak nagy kirajzások. A fajok többsége a levegőben párzik, de vannak olyan fajok is, amelyek valamilyen alzaton pl. köveken vagy a víz felszínén termékenyítik meg egymást. Különösen fülledt, meleg nyári napokon a legnagyobb a párzási aktivitás. A megtermékenyített nőstények igen rövid időn belül lerakják petéiket. Megfigyelték, hogy a legtöbb faj nőstényei a megtermékenyített petéket tartalmazó pici, gömbölyű petecsomóikat egészen közel a víz felszíne fölött repülve, függőlegesen tartott potrohúkból ejtik rá a vízfelszínre. Vannak fajok, melyeknek nőstényei szalagszerű, testméretüket többszörösen meghaladó kocsonyaburokban a fajra jellemző módon helyezik el a petéiket (a Chironomonus plumosus-é pl. spirálvonalban sorakoznak), s ezeket helyezik el a vízfelszínre, de sokszor vitorlások vásznaira, esetleg vízbe lógó növényi részekre. 587
