Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton vizéből élő többsejtű állatok
ami csaknem megegyezik számszerűleg az 1980-as fajszámmal, de a konkrétan meghatározott fajokat illetően jelentős eltérések jelentkeztek. Csak 8 faj volt azonos az 1980-ban előfordulónak kimutatott fajokkal. A Sphaerium rivicola-t azért nem tekintették jelenkori balatoni gömbkagylónak mert a tóból csak a pleisztocén üledékekből kimosódott teknői gyűjthetők, élő példány még nem került elő. A S.laciistre előfordulásáról csak egy adat van (Entz G. 1941), amiből nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy a tóból, vagy a környező mocsarakból került-e elő. A Pisidium obtusale-bői sem gyűjtöttek még élő példányt a Balatonból, a másik balatoninak feltüntetett borsókagyló a P. pulchellum pedig a Kárpát-medencében nem él. Jelenleg Petró E. és Ponyi J. (1991) közleménye szerint egy gömbkagyló, a Sphaerium corneum és 12 borsókagyló, a Pisidium amnicum, a P. casertanum, a P.henslowanum, a P. milium, a P. moitessierianum, a P. nitidum, a P. obtusale, a P. peronatum, a P. pseudosphaerium, a P. subruncatum, a P. supinum és a P. tenuilineatum fajok lelőhelyei ismertek. A felsorolt fajok közül a Balaton leggyakoribb és legnagyobb példányszámban előforduló borsókagylója a P. henslowanum. Az Unionidae családban tartozó folyami- és tavikagylók tekintetében elsősorban az állományok nagyságának megítéléséhez tűnik kevésnek a konkrét adat, bár e tekintetben Pony i J. (1981, 1990) dolgozatai a korábbiaknál bővebb tájékoztatást nyújtanak. Az 1966 és 1980. évek között a tó 5 keresztszelvényében vizsgálták az Unionidae fajok elterjedését és tömegük megoszlását Ennek eredményeként megállapították, hogy a folyami- és tavikagylók a legnagyobb számban a Keszthelyi-öbölben fordultak elő és a gyűjtések során talált példányok elsősorban a folyamikagylókhoz (Unio tumidus) és a festőkagylókhoz (U.pictorum) tartoztak. A tavikagylók (Anodonta anatina és A. cygnea) fajok sűrűsége a tó nyíltvízi iszapjában kb. fele, egyharmada volt a 2 Unió fajnak. (A Pesudoanodonta complanata faj egyedszáma a Keszthelyi-öbölben elhanyagolhatónak mutatkozott. Az Unió fajok egyedszáma a Keszthelyi-medencében 26-74 db/m2 volt 1966-ban, ami a későbbi években erősen csökkent, sőt 1970-től drasztikus mértékűvé vált, mert a Keszthelyi-medencében már csak 1-2 db/m2 mennyiségben volt gyűjthető. Még rosszabb volt a helyzet a Keleti-medencében, ahol 1966-ban még 2-4 db/m2 Unió példányt találtak, majd 1974-ben ez a szám csökkent, egészen oly mértékig, hogy 1980-ban a Balatonfured-Zamárdi vonalban húzódó keresztszelvényben a kutatások során csupán egyetlen Unio tumidus példányt találtak. A másfél évtizedes időszak változásai alapján összefoglalásképpen Ponyi J. a következőket állapította meg: Entz G. (1932) hozzávetőleges becslése szerint a harmincas évek elején a Balatonban m2-ként átlagosan 3 db Unionidae kifejlett példány volt található, ami az egész tóra kivetítve 2 milliárd kagylónak felelt meg. Az 1966-68. évi gyűjtések alapján ez az érték 2 db/m2-re volt tehető. Az ezt követő évtizedekben a kagylók 576
