Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton vizéből élő többsejtű állatok
Kevéssertéjüek. A kevéssertéjü gyűrűsférgek a Balaton fenekén, a tó nádasaiban és hínárosai- ban élnek. Közülük a Tubifex tubifex a fenék életközösségének sok helyen az árvaszúnyogok mellett számbelileg a legjelentősebb tagja. A nádszálak epifita közösségében igen sok kevéssertéjü található, melyek több fajt képviselnek A kevésser- téjűek mint haltáplálékok jelentősek. Televényférgek Rendszertani lag tulajdonképpen kevéssertéjüek, de balatoni viszonylatban külön állatcsoportként kezelik őket, mivel iszapos nádasokban olyan helyeken élnek ahol sok szerves törmelék halmozódott fel. Nadályok vagy' piócák. A Balatonban előforduló piócák fajszáma viszonylag magas. Az ormányos nadályok közül a csiganadáiy, Glossiphonia complanata, a fiahordó nadály, Helobdella stagnalis, a békapióca, Hemiclepsis marginata, a halpióca, Piscicola geometra gyakoriak a tóban. Az álkapcsos nadályok közül gyakran lehet látni a partmenti kövek alatt, vagy a sekély vízben kígyózva úszva a feketés színezetű lónadályt, Haemopis sanguisuga-t, amely nem vérszívó, hanem ragadozó állat. Megtalálható a Balatonban igen ritkán az orvosi pióca, a Hirudo medicinalis is. Puhatestűek. A Balatonban élő kagylók és csigák a tó "víztisztító állatai" Entz Béla szerint és ebben a megállapításban nagyon sok az igazság. A kagylók és a csigák a víz átszürésével szerzik meg táplálékukat. Egy 8-10 cm nagyságú tavikagyló kedvező körülmények között naponta 2-3 liter vizet képes a testén átáramoltatni, s eközben a lebegőanyagokat, apró élőlényeket kiszűri, tömöríti és az emészthető részeket tápanyagként felhasználja. Hasonlóképpen sok apró élőlényt és lebegőanyagot fogyasztottak a vízicsigák is. A tó puhatestüi a kerekesférgekkel és az elsőbbrendű rákokkal együtt nyáron, optimális hőmérséklet és vízmozgás mellett becslések szerint még napjainkban is 10-15 naponként átszűrik a tó egész víztömegét. Pedig a kagyló és csigaállomány csupán negyede-ötöde annak mint ami 70-80 évvel ezelőtt volt a Balatonban. Jelentőségük nagy, ezért részletesebben ismertetjük őket. Entz G. és Sebestyén O. (1942) még a következőket írta róluk: "A közismert békateknőkagylók, tavunk őslakói, a nyíltvíz iszapos és homokos fenekén élnek. Partközeiben való tömeges megjelenésük részben erőművi, részben életmódi (ökológiai) okokra vezethető vissza. Az újabb időben hírhedtté vált vándorkagyló a part köveire, kemény fenékre, hínára, mesterséges alzatra tömegesen telepszik. Szabadon kalandozó lárvái a nyíltvízi életközösség tagjai, ellenben a békateknőkagylók lárvái halakon élősködnek. Igen nagy egyedszámban népesítik be a tófenéket a főként homokot kedvező apró borsókagylók. 572
