Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton vizéből élő többsejtű állatok
Tavunk csigái a parti öv és a fenék élettelen és eleven alzatain csúszkálnak. A nyiltvíz fenekén úgyszólván csak egyetlen csigafaj él, a Lithoglyphus naticoides, tavunk legközönségesebb csigája." Negyven évvel később a Balaton kagylóiról és csigáiról egészen mást írt le Éntz B. (1983) az előfordulásukra vonatkozóan: "Napjainkban csak a Keszthelyi-öböl területén élnek tömegesen kagylók, noha nem is olyan régen az egész Balatonban igen elterjedtek voltak. Még 40-50 évvel ezelőtt is, gyermekkoromban a sekély vízben tapicskolva négyzetméterenként 5- 10 példányt is összegyűjtöttünk belőlük. 1930-31-ben ismeretlen kagylóvész ütötte fel a fejét, mely igen alaposan megtizedelte a kagylóállományt, csupán Keszthelyi-öbölben nem volt nagyobb pusztulás. Közvetlenül e nagy kagylópusztulás után, 1932-ben egy, a tóban addig ismeretlen kagylófaj jelent meg, amit minden valószínűség szerint a Dunából hurcoltak be. Ez a kagyló, a vándorkagyló (Dreissena polymorpha) kifejlett korában szilárd alzathoz rögzül. Más kagylófajok, mint pl. a tavikagyló lárvái, a víztérben való rövid úszkálás, majd a halak kültakarójában folytatott parazita életmód után lesüllyednek az iszapba, és ott ásólábukkal barázdát szántva lassan, de állandóan változtatják a helyüket. A vándorkagyló csillés lárvái viszont egy darabig szabadon úsznak, majd váladékukkal, az ún. bisszuszfonalakkal szilárd alzathoz rögzítik testüket és legtöbb esetben helyhez kötötten élik le életüket. A vándorkagyló 1934 és 1937 között "járványszerűen" szaporodott el a Balatonban, belepve köveket, nádszálakat, parti építményeket, majd minden négyzetcen- timéternyi szilárd alzatot, nem kímélve a tavikagylók héját és a kecskerákok páncélját sem. A 2-10 mm hosszúságú, többé-kevésbé háromszög alakú, borotvaéles kagylóhéjak gyakran megvágták a fürdőzők lábát...Mivel azonban éppen a partvédelmet szolgáló köveket, kikötőépítményeket, a fürdők lépcsőit és cölöpjeit lepték el óriási számban, e kagylók jelentősen hozzájárultak a szennyezésnek legjobban kitett parti vizek átszűréséhez és egyúttal tisztításához is. Egy átlagos nagyságú vándorkagyló naponta kb. negyedliter vizet szűr át...az ember által hasznosított partszakaszokon a part minden centiméterére kb. 50 vándorkagyló jutott, ez azt jelenti, hogy éppen az e partok előtti mintegy 25 méter szélességű vizsávban... e kagylók 10 naponként legalább egyszer átszűrték a vizet. A vándorkagyló hirtelen tömeges elszaporodásának egyik oka az lehetett, hogy...nem voltak a tóban természetes ellenségei.. .Szaporodásuk a harmincas évek végén mégis megtorpant, számuk és egyúttal testméretük is fokozatosan csökkent. A balatoni halak, elsősorban a ponty és a keszegfélék hamarosan "rájöttek", hogy számukra a vándorkagyló (lárva) kitűnő eleség. Az utóbbi években a bukó vízimadarak is jelentősen tizedelik a vándorkagyló állományt, olyannyira, hogy eleven példányai lassan csaknem ritkaságszámba mennek... A Balatonban a vándorkagylóval egyidőben a vízicsigák száma is erősen megcsappant." A Balaton puhatestű faunájának 1980-ig bekövetkezett változásait Richnovszky Andor (1981) értékelte és a csiga- valamint kagylófajok előfordulá573
