Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton vízgyűjtőjének vízföldtani és vízrajzi viszonyai
A regionálisan összefüggő fokarsztvíz-tároló természetes utánpótlódását a Dunántúli -középhegység és a Duna balparti mezozóos szigetrögök felszíni, karsztos kibúvásaiba beszivárgó csapadék biztosítja. A beszivárgási területek közül a Balaton vízgyűjtőjén a Balaton-felvidék, a Bakony délnyugati pereme és a Keszthelyi-hegység található. A beszivárgás a csapadéktól és egyéb körülményektől függően igen változó intenzitású, ami sokszor a nyíltkarsztban tározott karsztvíz szabad felszínének akár több méteres ingadozását is eredményezheti. A fokarsztviz-tárolóból a Balaton felszíni vízrendszerébe a V1TUK1 felmérése szerint 1979-ben az alábbi vízmennyiségek jutottak el természetes módon:- a Hévízi-tóforrásból és a Keszthelyi hegység kisebb forrásaiból 76.191 m3/nap- a Balaton-felvidék karsztforrásaiból 115.149 mVnap- a Nyugati-Bakony karsztforrásaiból 99.722 m3/nap- közvetlen átszivárgás a Balatonba a Keszthelyi hegység déli és délkeleti peremén kb. 6.000 m3/nap Összesen: 297.062 m3/nap A felmérés adati azt jelentik, hogy 1979-ben a Balaton vízrendszerébe a főkarsztvíz-tárolóból természetes módon 108 millió 427 ezer m3 víz kerülhetett. A regionális fökarsztvíz-tárolón kivül a vízgyűjtőn a hegységperemi fedő- karsztoknak és a rétegvíz-tárolóknak van jelentős vízföldtani szerepe. A fedőkarszt tárolók közül a Sümeg környéki felsőkréta, a Gyepűkaján-Nyirád környéki eocén és a Tapolcai-medence szarmata mészköves tárolói a legjelentősebbek. Kisebb felsőpliocén (levantei) forrásmészkő-tároló ismeretes Kapolcs térségében. Ezek a tárolók - a közbetelepúlt márga és agyagrétegek következtében - a fökarsztvíz- tárolótól többé-kevésbé független "önálló karsztemeletek" s forrásaik jelentős része a fökarszt vízének nyugalmi szintje felett fakad. A legnagyobb hozamú karsztfor- rások azonban a hegységperemen fakadtak, ami egyúttal a fokarsztvíz-tároló felszálló jellegű megcsapolását is jelentette. A mezozóos karsztrendszerrel fennálló hidrodinamikai összefüggésük bebizonyosodott, amikor a nyirádi nagymennyiségű bányavízkiemelések hatására sorra elapadtak. A fedőkarsztok és a medenceterületek közötti határt a fúrások kis száma miatt nem lehet határozottan megállapítani. Itt jegyezzük meg, hogy a vízgyűjtőn kívül, de annak határa közelében, a bauxitbányászat érdekébai 1959-től végzett bányavízkiemelések és karsztvízszint- süllyesztések során felszínre hozott karsztvízből Baranyi Sándor (1982) közlése szennt az 1971-1980 közötti tíz év átlagában évente 62 millió m2 jóminőségű karszt-vízet vezettek a Kétöles (Viszlói) patakon keresztül a Balatonba. Ez azonban nem ellensúlyozta azt a veszteséga, ami a vízgyűjtő vízrendszerét érte a bányászat érdekében végzett karsztvízszint csökkentés miatt. 55
