Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton vízgyűjtőjének vízföldtani és vízrajzi viszonyai
A rétegvíztartók közül a Keszthelyi-hegység nyugati, délnyugati, a Bakony északnyugati és déli, valamint a Balaton-felvidék miocén, alsó- és felső-pannon rétegek durvatörmelékes képződményei közvetlenül a medenceterületek felszínközeli rétegvíztárolójához csatlakoznak és azok beszivárgási-utánpótlási területeit képezik. A Kehida-Hévíz-Szentgyörgyvár vonaltól a Keszthelyi -hegység nyugati pereméig települt durvatörmelékes bádeni, szarmata és felsőpannon rétegek vízföldtani szempontból különleges helyzetűek. Az alaphegységi karsztos hévizek a triász dolomitra települt durva konglomerátumok és laza homokkövek közvetítésével jutnak a Hévizi-tó forrásába, amely egyúttal a környék felsőpannon negyedkon összletének a forrása is. (A Hévízi-tó forrásába kerülő, fökarsztvíz-tárolóból származó vízmennyiséget az előbbiekben ismertettük.) A középhegységi fökarsztvíz-tároló és a felszínközeli rétegvíz-tároló szempontjából a hegyvidék negyedidőszaki (kvarter) lejtőtörmelékei, lösz- és iszaposlösz képződményei fontosak, a beszivárgási viszonyok befolyásolása miatt. A felszínközeli felsőpannon rétegsor legfelső 200-400 méter vastag homokos része, valamint a helyenként rátelepült kavicsos levantei és változatos negyedkori képződmények nagy területen összefüggő víztároló rendszernek tekinthetők, amelyek utánpótlása a dombhátakon beszivárgó csapadékból történik. Ezek egységes áramlási rendszert képeznek, s ehhez csatlakoznak a hegységperemek törmelékes képződményekből álló víztartó rétegei is. A felszínközeli rétegvízáramlási rendszer a hegységperemeken hidrodinami- kailag összefügg a főkarsztvíz-tárolóval, vagy az ahhoz csatlakozó fedőkarsztok- kal. A déli-Bakony északnyugati és a Keszthelyi hegység nyugati peremén, Gye- pűkaján-Nyirád térségében az eredeti természetes állapot fennállásakor jelentős karsztvízmennyiség került át a rétegvíztárolóba. A felszínközeli rétegvíztároló szorosan összefügg a talajvízkészlettel és közvetve összefüggésben van a felszíni vízfolyásokkal, amelyeknek az alapvízhozama közvetlenül a felszínalatti vizekből származik. A felszínközeli rétegviztároló összletekben a rétegvizekre telepített megfigyelőkutak mérési adatai szerint regionális áramlások alakulnak ki és ezek révén nagy távolságokra jutnak el a beszivárgó vizek a beszivárgás helyétől. A Hévízi-tó tágabb környezetének hidrogeológiai viszonyainak elemzésekor a VITUKI-ban készített - a pliocén-pleisztocén összlet teljes vastagságára vonatkozó - rétegvízszint-térkép azt bizonyította, hogy még a Rába folyó felső szakaszának környékéről is a Balaton felé áramlanak a felszínközeli rétegvizek. Azt, hogy a pliocén-pleisztocén összletekben a víz áramlás útján nagy távolságra eljuthat, megerősíti az is amit Erdélyi Mihály (1983) írt a Balaton mélységi vízforgalmával foglalkozó dolgozatában a Tihany-Balatonföldvár közötti vízföldtani szelvényről. Szerinte; "E szelvény igazolja azt, hogy e terület utánpótlása a 56
