Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - Baktériumok a Balaton vizében és üledékében
Az iszapmintavételre szeptemberben került sor közvetlenül a Zala- torkolatban és a Keszthelyi-öböl középső részén a torkolattól kb. 3 km távolságban, az iszap felső rétegéből. A víz és fenéküledék mintákból összesen 186 cellulózbontó törzset izoláltak speciális táptalajokon, amelyek közül 64 Streptomyces törzset diagnosztizáltak A meghatározások során 19 törzs a Streptomyces flavogriseus faj tipikus alakjainak bizonyult és kettő kivételével a Zala-torkolat fenéküledékéből, illetve vizéből, a beömléstől kb. 400 méterre kerültek elő. A St.noursei faj 6 törzse, és a St.prasinus, a St.minoensis, a St.ochroleucus, a St.rochei, a St.violaceoruber, a St.massasporeus, a St.roseoflavus, a St.bambergensis, a St.viridosporus fajok törzsei szintén a Zala-torkolatnál vett mintából kerültek izolálásra. Egy-egy törzset izoláltak még a St.phaeochromogenes, a St.flaveolus, a St.luteogriseus, a St.tendae, a St.viridis és St.termitum fajokból. A vizsgált streptomiceta törzseknek több mint 94 %-a a D-glükóz és a cellulóz mellett az L-arabinózt, a D-xilózt, a D-mannitot, a D-fruktózt és a ramnózt is képes hasznosítani A vizsgálat során 16 cellulózbontó micromonospora típusú szervezetet ugyancsak izoláltak Később, 1981 októberéből a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság megbízásából a Keszthelyi-öböl hat pontján vett üledékminták mikroflóráját tanulmányozták, amelynek során megállapították, hogy a Zala- torkolattól távolodva az üledékben mindenütt a mikromonospórák dominálnak Általánosan jellemző, hogy a Zala torkolatának környékén a fenéküledék főleg Streptomyces-, a Keszthelyi-öböl középső részén pedig Micromonospora-cellulóz- bontókban gazdag. Farkas I. (1982) dolgozatában az előbbieken kívül egy figyelemre méltó megjegyzés is szerepelt, miszerint a Keszthelyi-öbölnek a Büdös-árok előtti térségében vett vízmintákból agar-agar-t bontó (agarolitikus) baktériumokat mutattak ki, ami azt jelenti, hogy itt olyan mikroszervezetek találhatók, amelyek más baktériumok által lebonthatatlan vagy nehezen lebontható anyagokat is képesek degradálni A Balaton vizében és iszapjában élő baktériumok megismerését segítették azok a kutatási eredmények, amelyeket Márialigeti Károly és Rajki Klára (1982) közöltek a balatoni halfajok bélflórájáról. A Keszthelyi-öbölből 1979 októberében kihalászott ponty, dévérkeszeg, vörösszámyú keszeg, garda, balin, fogassüllő és pettyes busa utóbéltartalmából sugárgombákat és más baktériumokat tenyésztettek ki és a sugárgombákat faji szinten is meghatározták, mivel a kutatás elsődleges célja ez utóbbiaknál a bélflórából való kimutatása volt. A vizsgálati eredmények alapján általánosságban megállapították, hogy a sugárgombák izolásához ajánlott glicerin-arginin agaron az összes csíraszám rendkí512
