Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton vízgyűjtőjének természetföldrajzi jellemzői
A Balaton teljes vízgyűjtője összesen Ebből: 5.775 km' 1. A Balaton-felvidéki (északi) vízgyűjtő 820 km' 2. A Zala vízgyűjtő 2.622 km' 3. A Somogyi-dombsági (déli) vízgyűjtő 1.272 km: 4. A Mezőföldi (északkeleti) vízgyűjtő 36 km 5. Közvetlen tóparti, vízfolyásokhoz nem tartozó vízgyűjtő (pl. Tihany-fsz.) 431 km 6. A Balaton 105,09 m A.f vízborításnál 594 km' A Balaton vízgyűjtőjét a Balaton-felvidéken a Toma patak és a Marcal vízgyűjtője, a Zala vízgyűjtőjénél a Rába és a Mura vízgyűjtője, a Somogyidombságnál a Dráva, a Kapos, a Koppány és a Sió vízgyűjtője, a Mezőföldnél a Nádor-csatorna (Sárvíz) vízgyűjtője határolja. A közvetlen tóparti területek közül nagyobb összefüggő részt képez a Keszthelyi-hegységnek a Balaton-part irányába lejtő része, a Tihanyi-fél sziget, a Somogyi-dombság és a Balaton között fekvő, Nagyberek előtti turzásgerinc. Ezeket a fekvésük szerinti részvizgyűjtők és a Balaton határolják. A Balatonba jelenleg 51 vízfolyás torkollik a vízgyűjtőről. Közülük azonban csak 20 szállít folyamatosan vagy folyamatosnak tekinthető rendszerességgel vizet a Balatonba, a többi csak időszakosan. Ez utóbbiak között találhatók olyanok, amelyeknek a medrében hosszabb száraz periódus éveiben egyáltalán nincs viz. (A vízfolyásokra vonatkozó adatokat a következő fejezetrészben ismertetjük részletesen.) A vízgyűjtőn több mint száz 0,5 hektárnál nagyobb felületű tó, halastó és víztározó van. (Ezek ismertetésére ugyancsak a következő fejezetrészben kerül sor.) A Balaton vízgyűjtőjének természetföldrajzi viszonyait döntően a domborzat alakulása határozza meg. Ezért ebből a szempontból tekintjük át először a terület jellemzőit Gábris Gyula és Székely András (1976) által közöltek alapján. Cholnoky leírásából tudjuk már, hogy a Balaton vízgyűjtőjének domborzata nagyon változatos, de mégis két, egymástól alapvetően eltérő típusa különböztethető meg. Az egyik a hegységi, a másik a dombsági jellegű vízgyűjtő típus. A Balaton-felvidéki vagy másképpen északinak nevezett vízgyűjtő hegységi típusú. Általában 300-400 m magas tetők jellemzik egyrészt, másrészt különböző nagyságú és formájú medencék, valamint völgyek tagolják. Ez az északi, Balaton- felvidéki vízgyűjtő a tóval párhuzamosan három sávra osztható, függetlenül attól, hogy az egyes sávok keresztirányban is erősen tagoltak. A legdélebbi sáv a Balaton-parti rész, a már említett Balatoni-Riviéra, amely 120-160 m-ig emelkedik s amit általában 1-3 m vastag, törmelékkel keveredett 48
