Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton vízgyűjtőjének természetföldrajzi jellemzői

pokon feltüntetett adatok szerint tüntette fel. Ezek egy része azóta megváltozott, de a mai nevekkel és adatokkal való azonosításuk semmilyen problémát nem jelent. (Az 1910-es évek eleje óta végrehajtott vízszabályozások nyomán bekövetkezett változások természetesen még nem szerepelhettek nála.)

A Balaton vízgyűjtő területéről összefoglalásképpen általánosságban a következőket írta le:

"A Balaton vízgyűjtőterülete a Balaton-felvidékre, a zalai és a somogyi halonividékre terjed ki. Aránylag nem nagy, azért bő vizet a tó nem kap. Ez az oka, hogy lefolyása a Sió, nem mondható bővizűnek.

A vizgyűjtőterület geográfiái szempontból négy fő részre bontható. Az első rész a Balaton-felvidék, amely Fűzfőtől Keszthelyig szolgáltatja a tóba a vizet. Ez leginkább konzekvens, apró vízfolyásokból van, csak három nagyobb medence különül el benne hidrografiailag: a pécselyi, kállai és tapolczai medenczék.

A második darab a Zala vízgyűjtő területe, amely a Zalai halomvidékről hozza a vizeket. Ez igen komplikált vízrendszer s morfológiailag egyike a legérdekesebbnek amit ismerünk.

A harmadik rész a somogyi halmok vízgyűjtőterülete, de ennek nagyon bizonytalan vízválasztója van. Ez a rendszer Balaton-Szt.-Györgytől egész a Sió-nyílásig szolgálja a Balatont.

A Sión túl kezdődik a veszprémmegyei vízgyűjtő, mint csodálatosan keskeny partszegély s egészen Fűzfőig tart. Egyedül Kenésénél szélesedik ki, ahol az egyetlen patak jön az Alföldről a tóba. Mert ezt a síkságot, amit Mezőföldnek neveznek, kétségtelenül az Alföld öblének kell tekintenünk."

Cholnoky részvízgyűjtő beosztása, amint arra Miholics József (1976) rámutatott, ma is helytálló vízrajzi szempontból, különösen a Balaton-felvidéki részvízgyűjtővel kapcsolatban. A Zala vízgyűjtő és a déli vízgyűjtő terület határai a későbbi pontosítások során módosultak, s ezzel együtt területük nagysága is eltér attól, amit megadott. (Ezek bizonytalanságára egyébként a fentiekben ő maga is utalt.) A teljes vízgyűjtő területét illetően azonban nagyon kismértékű az eltérés; amint már említettük mindössze 0,53 %-os.

A Balaton vízgyűjtőjéről és annak természetföldrajzi jellemzőiről az ötvenes évek második felétől kezdve publikáltak olyan leírásokat, és adatokat, amelyek korszerűbb szemléletű földrajzi vizsgálatokon, újabb területfelméréseken, magasságmeghatározásokon alapultak. Ezeknek az újabb eredményeknek a figyelembe vételével a vízgyűjtő főbb természetföldrajzi jellemzői vázlatszerűen a következőkben foglalhatók össze:

47