Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
IV. A BALATON VIZÉNEK JELLEMZŐ TULAJDONSÁGAI - A Balaton vizének fizikai jellemzői
A VGI által készített "Vízminőségi évkönyv" amint már idéztük, a Zala torkolatánál 1976-78-ban 430-445 mg/1, a Keleti-medencében Balatonvilágosnál a nyíltvízen 409-431 mg/1 összes oldott anyag mennyiségeket tüntetett fel. Az 1989-1995. évekre vonatkozóan nincsenek összes oldott anyag adataink, de a fő ionok koncentrációjának és a fajlagos vezetőképességnek az igen jelentős növekedéséből arra lehet következtetni, hogy az összes oldott anyag mennyisége - különösen a Keleti-medencében - rendkívüli mértékben megnövekedett. Ez egyenes következménye volt annak, hogy 1990 és 1993 közötti négy évben a Balaton gyakorlatilag teljesen lefolyástalan állapotban volt és mivel a Keletimedence vízpótlása túlnyomórészt hozzáfolyásból származott, a medence vize "betöményedett" Csapadékosabb évek bekövetkezésével és évenkénti 4-500 millió m’-t kitevő vízeresztések nyomán az összes oldott anyag koncentrációja a Keleti- medencében ismét visszaáll majd a korábbi, sok évtizedes átlag szintjére. A tó víz összes oldott anyagának koncentrációnövekedése a nyári időszakban kisebb-nagyobb mértékben minden évben bekövetkezik a csapadék és hozzáfolyás csökkenésének, illetve a párolgás növekedésének megfelelően. Ez a téli időszakban kiegyenlítődik. A Balaton vizének fajlagos vezetőképessége mindig a szervetlen vízben oldott sók (elektrolitok) koncentrációjának megfelelően alakult. Ludány Gy. (1929) 1928-ban a Kel éti-medencéből 409-464 pS/cm közötti értékeket mért, majd Entz B. (1953) 1952-ben ugyanitt a víz vezetőképességét 438-490 pS/cm közötti értékűnek találta Az 1969-1995. évek közötti vezetőképesség változások az alábbiak szerint alakultak: Minimum Maximum Átlag Keszthelyi-medence 1969 444 587 512 1988 460 620 553 1995 642 760 682 Középső-medence 1969 444 643 491 1988 545 590 542 1995 655 789 707 Keleti-medence 1969 467 596 516 1988 500 590 569 1995 652 852 740 A balatonvíz fajlagos vezetőképessége az átlagokat tekintve 1988 és 1995 közötti években a Keszthelyi-medencéből 129 pS/cm, a Középső-medencében 152 pS/cm, a Keleti-medencében 171 pS/cm értékekkel nőtt, vagyis valamivel meghaladták az éves ingadozás mértékét. A három medoice 1995. évi átlagai közötti különbségek igen jó egyezést mutattak a vízháztartási tényezők különbségeivel, bizonyítván, hogy az emelkedés az előző négy év hidrometeorológiai körülményei következtében jött létre. 472
