Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
IV. A BALATON VIZÉNEK JELLEMZŐ TULAJDONSÁGAI - A Balaton vizének kémiai jellemzői
Az 1995. évben a fajlagos vezetőképesség igen jelentős megemelkedettsége mellett a tó biológiai vízminősége példa nélküli látványos javulást mutatott - amint azt a későbbiekben ismertetendő a-klorofill adatok bizonyítják - (1981 óta a legalacsonyabb a-klorofill maximumot, 34,2 mg/m3 koncentrációt mértek a Keszthelyi-medencében) és ez megismétlődött 1996-ban is. Ez azt bizonyította, hogy a tóvíz összes oldott anyag tartalmának (az összes ionoknak), valamint a fajlagos vezetőképesség növekedésének nincs szerepe a Balaton eutrofizálódásában. A Balaton vizének vezetőképessége sok évtizedes átlagban 490 és 550 pS/cm érték között tekinthető az egyes medencékben jellemzőnek. Ennek alapján Dévai István halobitás-fokozati beosztása szerint a balatonvíz béta-alfa öli gohalóbikus közepes édesvíznek tekinthető A Balaton vizének kémiai jellemzői: A Balaton vizének fő kationjainak (Ca2+, Mg2+, Na+, K*) és anionjainak (C032', HCO3', Cl', So42') a koncentrációja, amióta rendszeres kémiai vízvizsgálatok folynak - az 1990-1995. évek közötti betöményedéstől eltekintve - lényegében változatlan. A víz kalciumion (Ca2+) tartalmát Ludány Gy. (1929) 31,4 mg/1, Müller S. (1929 a.) 29,0 mg/1 mennyiségűnek határozta meg. Entz B. 1950-ben átlag ugyancsak 29,0 mg/1 kalciumion koncentrációt mért. Az 1969. és az 1995. évek között a mintavételi helyektől és időpontoktól függően 20,0-62,1 mg/1 közötti kalciumion koncentrációkat mértek. A Keszthelyi-medence tóközépi mintavételi helyéről merített vízminták 1988- ban 20,0-62,1 mg/1, 1995-ben 46,3-60,1 mg/1 közötti mennyiségből tartalmaztak kalciumionokat, mely utóbbiak lényegében megfeleltek az 1969. évi 36,1-65,7 mg/1 közötti értékeknek. A Kel éti-medence tóközépi mintavételi pontjáról származó vízminták kalciumion tartalma 1988-ban 30,1-40,1 mg/1, 1995-ben 32,0-42,9 mg/1 közötti volt, gyakorlatilag azonos az 1969. évi 33,7-42,3 mg/1 közötti értékekkel. Megállapítható tehát, hogy a kalciumionok mennyisége nem változott az elmúlt száz év során, hiszen Ilosvay L. (1898) is 22,5-28,0 mg/1 kalciumionnak megfelelő kalciummennyiségeket határozott meg azokból a vízmintákból, amelyeket Lóczy L. merített számára 1891-ben a Balaton több pontján. A kalciumionok mennyisége a Keszthelyi-medencétől kezdve 1995-ben ugyanúgy csökkent a tó hossztengelye mentén a Keleti-medence irányában, mint korábban. Ugyanúgy vált kalcium-magnézium-hidrokarbonátos viztípusból mag- nézium-kalcium-hidrokarbonátos típusú vízzé, mint száz évvel ezelőtt. 473
