Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton vízgyűjtőjének természetföldrajzi jellemzői

aztán átvág keletre a Fancsi-hegyre (267 m ) s onnan zegzugosan ismét leszáll a következő szélbarázdába, a Szóládi, vagy Karádi völgybe...Őszöd és Szárszó közt nyílik a Balatonra északon és Bonnya környékén a Koppány völgyére. A szélbarázdán túl megint felmegy a vízválasztó a dombtetőre, Cseszte-pusztához és ott északra kanyarodik Kötcse fölé, a 315 m magas Csillagos hegyre. Onnan fordul megint keletre, hogy átszelje a kőröshegyi szélbarázdát. Ezen Puszta-Szemes falu déli végénél megy át. Ez a szélbarázda három vízrendszerhez tartozik. Északi darabja a Balatonba fut, legdélibb darabja a Kis Koppány völgyébe, de közepéről a Jaba-patak viszi el a vizet keletre.

Különös, hogy itt magasabban van a völgyi vízválasztó (188 m) , mint a két előbbi szélbarázdában. Innen megint északra megy a vonal a 312 m magas Gyugy-hátra, aztán általában keletnek tart a Bagó-hegyen, Hármas-hegyen, Há- tút-hegyen a Czinegei erdőbe, mindig a Jaba-völgyét választva el a tótól. Csak innen fordul végleg északra, hogy a Jód-szöllőhegyen át a Töreki-major meg az Uj-puszta mellett elmenve, a tópartra fusson le. Itt a vasúti töltés mentén kell kijelölnünk a vízválasztót, mert ami attól délre van, onnan a víz mind a Sióba megy közvetlenül. A Sión túl is a vasúti töltésen kell vennünk a vízválasztót, amíg keresztül megyünk a széles Sió nyíláson s csak a Madarasi-dűlő sarkán hagyjuk el, amikor felkapaszkodunk a Mezőfold alacsony platójának peremére. A Somogyi halomvidékhez képest ez nagyon egyenletes, sík terület, meglehetős bizonytalan vízlefolyással. De mivel a vízválasztó egész közel jár a tóhoz, nem volt nehéz kijelölni. A tóhoz csatolja a Sóstó medenczéjét, amelynek feles vize a Balatonba ömlik. Még egy ilyen furcsa perem-mélyedést csatol a tóhoz Világos villatelep felett, aztán Aliga felett egész közel jut a tóhoz. Azt mondhatjuk, hogy itt egy darabon csak az az esővíz jut a Balatonba, ami a szakadékos falak külső lejtőjére hullik. Ami a platóra hull, az mind lemegy a Kabóka-patakkal a Sióba. Akarattyánál elhagyja a szakadék peremét, kikerüli az akarattyai vízmosást, amelyet a vasút is felhasznált, aztán a kenesei patak jól kifejlődött kis völgyrendszerét kerüli meg, de azon túl megint egészen kikerül a szakadék peremére s azon fut végig a Papvásári szőllőhegyekig, ahol leírását megkezdtük."

Az idézet Cholnoky sajátos stílusát tükrözi, ami néhol kissé zavaró ugyan, de valósághűen mutatja be azokat a természetföldrajzi viszonyokat, amelyeket száz évvel ezelőtt a fóvízválasztó bejárása során, az összesen 708,9 km hosszúságúnak meghatározott vonalon látott és művének Hl. fejezetében tett közzé. A részvízgyűj- tők természetföldrajzi leírását a IV.-XII. fejezetek tartalmazzák igen részletesen. (Ezek külön ismertetésére nincs mód, de a megfelelő helyeken utalunk rájuk.) Művének bevezetőjében leírta, hogy többször körüljárta a tavat, a legkülönbözőbb időjárási körülmények között tanulmányozta a vízválasztó helyzetét, mérte a Balatonba folyó patakok és folyók vízmennyiségét, de időpontokat adatszerűén nem nevezett meg. Csak következtetni lehet abból amit leírt arra, hogy legkevesebb

2.000 km-t szekerezett, gyalogolt a terepbejárások során azért, hogy térképlapok helyszíneit a valóságban tanulmányozza. A hegyeket, dombvonulatokat, völgyeket, vízfolyásokat és településeket a bejárás idején szokásban volt, hivatalos elnevezésekkel írta le, a domborzati magasságokat pedig az 1:75.000 arányú térképla46