Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton vízgyűjtőjének természetföldrajzi jellemzői

Baláta-tót és kicsiny környékét a Balatonhoz kapcsolja. A tó keleti partján azonnal visszaindul, neki Inkének még néhány ilyen kisebb déli kitérő után, megint nagyjából az országúttal párhuzamosan Vése felé.

Berány, Antalfalu és a Baláta-tó vidéke közt van az a lefolyástalan terület, amelyen a katonai térkép több, lefolyástalan, buczkák közé ékelt tavat rajzol. Talán különösnek látszik, hogy éppen egyedül itt van ilyen lefolyástalan rész, aztán megint nincs egészen Kutasig, Böhönyétől délkeletre. Ennek oka egyrészt az, hogy itt a Zala északdéli irányú folyásának keskeny árkában vagyunk s Inkéig nyomozható a csodálatos hídvégi gerincz. Ez tehát ennek az ároknak specziális tulajdonsága. A vízválasztó az inkei erdőben megy keresztül a hídvégi gerincz déli végén, de ez már orografiailag itt nem tűnik elő a sok homokbuczka közt.

Vése táján megy át az ötödik árkon, a Kis-Balaton déli árkain, amely a futóhomok miatt szintén elmosódott. A buczkák közt kanyarog a vízválasztó, de itt nem lehet lefolyástalan területet találni közvetlen a vízválasztó mellett...Vésén túl, Tapsony határában északra fordulva a vízválasztó felmegy a balaton-berényi széles gerincz déli végére s ezzel Böhönyét kikeríti a Balaton vízvidékéből. Szenyérnél kanyarodik vissza délkeletre, amint leszáll a halmokról a Nagy-Berek széles árkába. Ez az árok Böhönyétől kelet felé körülbelül Hetesig tart, de a Kapos völgyétől délre a halmok ugrásszerűen összeszorítják s körülbelül Kis- Koprád van a beugró sarkon.

Ezen a széles deflácziós, homokbuczkás felszínen igen komplikáltan megy át a vízválasztó s itt volt a legnehezebb kijelölni. Nagy gonddal kellett bejárni különösen Nagybajom, Csököly és Csoknya vidékét, mert a térképen lehetetlen ábrázolni azokat a finom mélyedéseket, amelyek a vízválasztót majd messze délre, pl. Jákónál, majd megint északra szöktetik fel, pl. Csoknya és Sárd közt. A vízválasztót a lefolyástalan területeknek majdnem szakadatlan sora követi. Az első darab a kutasi buczkavidék, ahol a Csipáné-tó, meg a Hosszú-tó vízállásos mélyedései a legmagasabb és a legvadabb buczkák közt vannak az egész vízválasztó mentén. Aztán következik a nagybajomi lefolyástalan terület. Ez Jákónál össze- keskenyedik, de aztán megint széles sávban, ugyanolyan jelleggel húzódik egész addig, ahol a kongó-téglával burkolt országút átmegy a fiumei vasútvonalon.

Ennek a bajomi és mondjuk jákói lefolyástalan területnek egészen más jellege van, mint az előbbinek. Ezen nem buczkák közé foglalt mélyedések, hanem csodálatos, kerek lyukak, valóságos homokdolinák fogják meg a vizet.. .Egész eddig, Zalafőtől kezdve, a Dráva vizeit választotta el a vízválasztó a Balatontól. Ezen túl a Kapos vizeit választja el, tehát itt, a homokdolinás térszínen vízválasztó csomópontunk van.

Hetesen túl halmokra megy fel a vízválasztó...Vámos felé, a 254 m magas Vitya- hegyre...innen északra Gamástól egész a Tuskós-pusztáig, de aztán ott sarkon fordul megint délre, hogy a Balatonhoz csatolja a mocsoládi szélbarázda nagyobb darabját. Ez a mereven egyenesvonalú szélbarázda a legérdekesebb jelenségek egyike. Vízválasztója elég jól kijelölhető Mocsoládtól északra a 180 m magas völgyi ponton. A völgy túlsó oldalán megint rögtön, derékszögben északra fordul, egész szabályos, derékszögű idommal kerítve körül a szélbarázda fejét. Egész közel a mocsoládi szélbarázda széléhez megy fel Túr-falu szélességéig,

45