Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton térképezése és szabályozása 1863-1995 között

Simighiensis et Szaladiensis" című kéziratának általa fordított Sió leírás részével, mely a következő:

"Dél felőli részéből a tónak az a vízmennyisége, amelyet már befogadni nem bír, a Sívó folyóba ömlik ki... Ez azonban csak akkor vezet le bőven vizet, ha ez a tóban nagy bőségben, mondhatni csordultig van: egyébként száraz időszakban, amikor maga a tó is visszahúzódik, néha megszűnik benne a vízfolyás. Ilyenkor a mély folyó helyén kiszáradt meder ásítoz, mely azonban, ha az időjárás nedvesre fordul, újra csak megtelik. De amig meg nem indul a kiáramlás, a tó felőli első szakasznál is kényelmesen lehet átgázolni rajta:, odább azonban, mihelyt a térszín lejtőssége folytán jobban megindul, olyan mély és erős lesz a folyása, hogy mindjárt malmot is hajt és nincsen állat, amely egykönnyen átgázolhatna rajta. Majd egyforma vizbőséggel és mélységgel kanyarog mintegy 3 mfd-nyire és - amíg e szakaszon szemmel jól volt követhető - egyszerre láthatatlan csatornába búvik s lassan alámerülve, több mint egy mfd hosszúságban föld alatt vezet az útja. Bizonyos, hogy a Somogy megyei Ádánd falutól a kustyáni pusztaságig nyoma sem látszik a folyónak, mert mindent betakarnak a növények... Azon a részen, ahol a folyó elrejtőzik, meg azon is ahol újra előbújik, a talaj posványos, náddal és kákával benőtt. A kettő közt az átkelés a kustyáni puszta magaslatán át történik, melyet épp ezért Kustyáni Kellőnek neveznek a lakosok. A folyó ugyanis mintegy új forrásból fakad ki Szent-Mihály pusztán túl, innen pedig - amíg a somogyi Hidvég helység alá nem ér - megosztja vizeit és tágas szigetet alkot..."

Az idézett Sió leírás 1736-ban készült, negyven évvel korábban mint Krieger

S. szabályozási tervezete és Sió-völgy térképe. A két időpont között a helyzet úgy tűnik nem sokban változott. Az a torkolatkimélyítési kísérlet amelyről kéziratában Krieger S. kétszer is említést tett, valamikor 1736. után történhetett s mivel sikertelen volt, a tó természetes állapotában változás nem történt.

Krieger S. szabályozási tervét - annak illuzórikus volta miatt - nem ismertetjük. Részletes ismertetése, amint már említettük, megtalálható Cholnoky J. (1918) művében és Bendejy L. 1973) tanulmányában. A terv azért volt illuzórikus, mert az általa elképzelt módon és mértékben a Balaton vizét nem lehetett volna lebocsá- tani a Sión keresztül a Dunába. Ö az akkori lehetséges maximális mérnöki ismeretek birtokában tervezett, melyek még nem tették lehetővé annak a felismerését, hogy egy ilyen művelethez a Sió medrének esése és elképzelt vízszállító képessége nem elegendő.

A szabályozási és lecsapolási tervezet azonban az első olyan mérnöki munka volt, amely valósághűen mutatta be a Kapós-völgy, a Sió-völgy és a Balaton vízrajzi viszonyait és joggal érdemelte ki azt a méltatást, amivel az előbbiekben idézettek szerint Bendejy L. illette.

Fennmaradt térképei és kézirata alapján megállapítható, hogy- a Balaton vízszintje a XVIII. század második felében csapadékos időjárási periódus idején sem haladta meg a hidrológiai egyensúlynak tartott 106,5-107,0 m A.f. magasságot. A Balaton térképeken ábrázolt partvonalat figyelembe véve az

414