Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton vízgyűjtőjének természetföldrajzi jellemzői
csátó képessége határozta, illetve határozza meg a felső fekvésű vízgyűjtő területekről a lefolyási lehetőségeket. Mivel a Sió-csatornával a későbbiekben még foglalkozunk, ezért itt csak annyit jegyezünk meg, hogy napjainkban a Kapos és Nádor-csatorna együttesen 8 mVs vizet szállít a Sióba közepes vízhozamkor és ezt a mennyiséget 20 kisebb vízfolyás növeli meg mintegy 1 mVs mennyiséggel. Ez összesen valamivel több mint a Zala közepes vízhozama. Azt már több mint kétszáz évvel ezelőtt felismerték, hogy a Sárvíz szabályozása megoldhatatlan a Sióhoz kapcsolódó vízgyűjtő területek vízrajzi ismerete nélkül, amit az bizonyít, hogy Mária Terézia királyi biztosa, Sigrai Károly báró Böhm és Krieger mérnökök társaságában a megyék képviselőivel együtt 1772 július 7-11 között a helyszínen tanulmányozta az akkori viszonyokat. Ennek a helyszíni szemlének az eredményeként hozták létre a Sárvíz, a Sió, a Kapos és a Balaton szabályozásának kérdésével foglalkozó bizottságot, s ennek a bizottságnak készítette Krieger Sámuel azt az ún. "Descriptio"-t ami Cholnoky (1918) munkája révén vált közismerté és amelyet később egyszerűen a Balaton lecsapolási terveként szoktak említeni. Ettől az időtől kezdve a Balatonnal foglalkozó mérnökök tisztában voltak azzal, hogy csapadékos évjáratokban, nagyvizek idején ebben a térségben a vizek lefolyása a Dunába csak úgy biztosítható, ha figyelembe veszik a vízgyűjtő területek kölcsönhatásait. E felismerés ellenére a Sió befogadó kapacitását sokáig a közepes vízhozamok figyelembevételével tervezték és ezért évtizedekig tartott, hogy a Balaton biztonságos szabályozásához szükséges 80 m/s kapacitású siófoki zsilip megépüljön és a Sió alsó szakaszának olyan méretű bővítése elkezdődjön, hogy az egy esetleges egyidejű Kapos és Nádor-csatorna nagyvizi hozamát is befogadhassa amikor a Balatonból maximális vízeresztés történik. A Balaton vízgyűjtőjének természetföldrajzi jellemzői A Balaton földrajzi helyzetét ismertető részben utaltunk arra, hogy a tavat övező résztájak a tó partvonalon kívüli vízgyűjtőjének mintegy háromnegyed részét teszik ki és így a velük kapcsolatban leírtak részben a vízgyűjtő általános földrajzi jellemzését is jelentik. Mivel ezek a résztájak nem azonosak teljesen a Balaton részvizgyűjtőivel, illetve a teljes vízgyűjtő területével, indokolt, hogy elsősorban a hidrográfiai szempontokat figyelembe véve, a vízgyűjtő természetföldrajzi jellemzőivel külön foglalkozzunk. Cholnoky (1918) a már idézett művében 103 oldalnyi terjedelemben, 34 fényképpel és 24 rajzzal, illetve rajzos ábrával illusztrálva írta le a Balaton részvízgyűjtőinek természetföldrajzi jellemzését. (Ez a terjedelem a teljes műnek pontosan az egyharmad részét jelenti.) 40
