Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton, mint a Zala-Balaton-Sió-Kapos-Sárviz vízrendszer része
A Marcali-hát és a Mezőföld nyugati része közötti résztájak közös jellemzője, hogy ezeken a területeken a fonyódi Vár-hegy és a balatonboglári Vártető kivételével keményebb kőzetek nem fordulnak elő, csak az aránylag lágy, könnyen pusztuló agyag vékony homokkőpadokkal és homokrétegekkel. A gyengén vagy közepesen hullámos felszínt sűrűn tagolják dombhátakra és völgyekre az egykori tektonikus törések, melyek lejtői a holocén időszakban elveszítették meredekségüket. A lejtésviszonyok és a lejtők tagoltsága a legfeljebb 100-200 m viszonylagos magasságok mellett általában közepesnek mondhatók. A könnyen lemosódó lösz, agyagos-homok dombhátak viszont helyenként mély eróziós bevágódásokkal szabdaltak. A Balaton medrébe egykoron benyúló dombsági lejtőket, amint arra a Balaton kialakulásával foglalkozó részben már utaltunk, a hullámzás által előidézett abrázió megbontotta és lenyeste, majd ezeken a helyeken az időről-időre megismétlődő partrogyások nyomán egészen meredek, ún. magaspartok jöttek létre. A résztájak közül a legkeletibb részen fekvő Nyugat-Mezőföld földrajzi- alaktani szempontból nem mutat változatosságot. A Balaton vízgyűjtőjének határa itt húzódik legközelebb a tóparttól, ha Siófok területét nem vesszük figyelembe, mivel a vízválasztó néhol alig 1-2 km-re van a Balatontól. Ennek ellenére - magaspartok sajátos jellege és a tó legkeletibb pontja miatt - meghatározó földrajzi résztája a Balatonnak. A Balaton, mint a Zala-Balaton-Sió-Kapos-Sárvíz vízrendszer része A Balaton vízgyűjtőjének bármiféle ismertetése előtt rövid áttekintést kell adni arról a vízrendszerről, amelyhez tartozik és amelyen keresztül a Dunához kapcsolódik. Enélkül ugyanis hiányosak lennének azok az ismeretek, amelyek a vizgyűjtő természet- és vízföldrajzi összefüggéseinek magyarázatához, a Balaton szabályozásának bemutatásához szükségesek. Az 594 km2 felületű Balatonba befolyó összes vízmennyiségnek több mint a fele a Zala 2.622 km2-es vízgyűjtő területéről, a többi a 820 km2-es északi-, az 1.272 km2-es déli vízgyűjtőkről, illetve a 36 km2-es mezőföldi és a 431 km2-es közvetlen tóparti, vízfolyásokkal le nem fedett területekről származik. (Ezeket részletesen a Balaton vízrajzát tárgyaló részben ismertetjük.) A Balaton "vízfeleslege" a Sió-csatomán keresztül jut el a Dunába, úgy, hogy közben a Sió befogadja a 3.242 km2 vízgyűjtő területű Kapos vizét és a Sárvíz- Nádor-csatoma 3.450 km2 vízgyűjtőjéről lefolyó vizeket. (A Nádor-csatorna vízgyűjtője magába foglalja a Velencei-tó 602 km2-es vízgyűjtő területét is.) Bogyiszlótól délre, az 1497 folyamkilométemél Dunába torkoló Sió-csatoma így összesen 14.728 km2 vízgyűjtő területről vezeti a vizet a Dunába. Ebből következik, hogy a Pálfánál betorkoló Nádor-csatorna és a Duna közötti Sió szakasz (ahol már csak kisebb vízhozamú patakok csatlakoznak hozzá) mindenkori átbo39
