Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton földrajzi helyzete
korábbi kutatások alapján vélték, s ez indokolttá teszi a Balatonnal kapcsolatban kialakított számos korábbi vélemény felülvizsgálatát. A Balaton földrajzi helyzete A Balaton a Dunántúlon mintegy 77 km hosszan elnyúlva északkeletidélnyugati irányban a Dunántúli-középhegység délkeleti lábánál lapos, teknőszerű mélyedésben fekszik Földrajzi koordinátáit először Cholnoky (1918) közölte pontosan, ezért ezeket "A Balaton hidrografiája" c. művéből idézzük: "A Balaton Európa nyugati felének legnagyobb területű tava, amelynek legészakibb pontja Veszprém megyében, a Fűzfői csárda közelében, 47°3'50" északi szélességen van. Legdélibb pontja Somogy vármegyében van, a keszthelyi öböl délnyugati zugában, a fenéki hármas hídtól kissé délkeletre, 46042’6" alatt. Legkeletibb pontja kissé kétséges, mivel Akarattyától dél felé egész az Aligai fürdőig a part közel észak-déli irányú... mégis körülbelül 18°10'28" keleti hosszúságon van Greenwichtől . A legnyugatibb pont hosszúsága 17°14'58" Greenwichtől keletre s délre van Keszthelytől, nem messze az úgynevezett Hidegkút-patak árkának torkolata felett. A tó tehát kelet-nyugati irányban 55'30"-nyire, észak-déli irányban pedig 21'46"-nyire terjed ki. A leghosszabb egyenes vonal (legnagyobb kör), amelyet egyik parttól a másikig lehet húzni a tavon (tekintet nélkül arra, hogy ez a vonal közben metszi az északi partokat és Tihanyt), körülbelül párhuzamos a déli part meglehetősen egyenes vonalával, de egészen közel jár az északi parthoz, különösen a nyugati félben. A vonal iránya 64°-kal hajlik a közepes meridianushoz WSW-ENE irányban. Délnyugati végpontja a fenéki római castrum előtt van a parton, északkeleti végpontja pedig az akarattyai vízmosta szakadékos lejárás nyílása előtt." Az idézetben megjelölt koordináták az elmúlt nyolcvan év során a tószabályozások miatt lényegében nem változtak, legfeljebb a megjelölt hivatkozási pontok megnevezését illetően következtek be változások. A Balaton földrajzi fekvését a szabatos földrajzi koordinátákon túlmenően leírni és jellemezni igen nehéz feladat. Ez kitűnik abból is, hogy amíg Láng Sándor (1974) a Balaton környéki kistájakkal kapcsolatban tíz résztájat jellemzett, addig Marosi (1992) közel két évtizeddel később megjelent dolgozatában arról írt, hogy a Balaton vízgyűjtőjének területén 5 nagytáj, 9 középtáj és 13 kistáj osztozik. Sőt, az ugyancsak rendkívül heterogén domborzatú, szűkebb értelemben vett Balaton medencetájon is 9 formaegyüttes, illetve 16 formatípus különíthető el. Lényegében ugyanezt írta le közel száz évvel korábban 1894-ben Lóczy, a maga sajátosan szép stílusában más szavakkal: "Magas partok, lépcsőzetes hegyoldalak, vulkáni kúphegyek - melyeknek hasonmása remek csoportosulás és szabályos formák tekintetében aligha létezik még valahol -, messzire lenyúló öblök sík környéke váltják egymást a Balaton kies partjain. A szakadékos, omlós partoktól - igazi falaise-ktől a szélbolygatta 34
