Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton kialakulása

felső-pannóniai, mind a holocén üledék maradvány együtteseitől. 3,14-2,41 m között újra változik a pollenmaradványok összetétele és számos növényfajból álló növénytársulást tükröz az üledékgyűjtő területen. A pollen maradványegyüttes dominanciaviszonyai a fenyő-nyír vegetációs időszakot jelzik, a vízi növényzet egyidejű elszaporodásával. A 2,41-2,22 m közötti szakaszon a fenyő-nyír dominanciát a mogyoró vegetációs időszak követi. Ebben az üledékszakaszban nagyobb arányban fordulnak elő a melegkedvelő hárs, tölgy fajok pollenjei, enyhe felmelegedést jelezve. Ugyancsak nagyobb számban található a mélyebb vizekben is előforduló Myriophyllum (a süllőhínár) pollenszemcséje is. A 2,22-2,04 m üledékközt a tölgy uralma jellemzi. A 2,04-1,30 m közötti szakaszban a jelentős mennyiségben előforduló tölgy, mogyoró és hárs pollenek mellett a bükk pollenek is jelentős mennyiségben fordulnak elő. Ezt 1,30-0,33 m között a bükk vegetációs szakasz váltja fel. A 0,33-0,00 m közötti rétegből kimutatható pollenszemcsék összetétele a maihoz hasonló növényborításról tanúskodik. A malakológiai (puhatestűek héjmaradványainak) vizsgálat nem terjedt ki a fúrás által harántolt egész üledékrétegre. A 3,11-2,70 m közötti szakaszon gyakoribb faj volt a Lythoglyphus naticoides C.Pfr., a Pisidium amnicum Müll., a Valvata piscinalis Müll., a Bithynia tentaculata L., a Pseudanodonta complanata Rm., Armiger crista L., vagyis az elmúlt száz évben is megtalált fajok. Az Ostracoda (kagylósrák) maradványok vizsgálata az egykor előfordult fajok meghatározására és gyakoriságuk megállapítására vonatkozott. A fúrás 9,85-3,38 m közötti felső- pannóniai szakaszát a nagyobb fajszám és a fajok kisebb egyedszáma jellemezte. A felső-pannóniai réteg középső szakaszának jellemző fajai a Candona zalanyii Krst., a Cyprideis triangulata Krst., a Cyprideis seminulum Reuss., és a Mediocytherideis Kleinae Markova voltak. A 3,33-3,30 m közötti szakaszban a felső-pannóniai réteg jellemző kagylósrák alfaja a Candona (Caspiolla) sp. eltűnt. A 3,33-2,84 m közötti szakaszban a Cypridopsis vidua OF.Müller., Candona (Candona) hyalina Brady et Rob., a Cytherissa lacustris G.O.Sars., a Metacypris cordata Brady fajok jelentek meg. Ezek a taxonok - az utolsó kivételével - a pleisztocéntől napjainkig folyamatosan léteznek a tóban. Az Ostracoda-fauna alapján tehát a pannóniai-holocén határt a fúrás 3,33-3 m közötti szakaszán lehet megvonni. A 2,84-0,00 m közötti üledékszakaszban egyöntetű volt az Ostracoda- fauna összetétele, amely a Candona (Candona) meglecta G.O.Sars., a Darwinula stevensoni Brady et Rob., a Limnocythere inopinnata Baird és az Ilyocypris Brady G.O.Sars fajokból áll, mégpedig végig rendkívül magas példányszámban fajonként. A "Tó 24. sz." fúrás részletesen ismertetett vizsgálati eredményein kívül a szerzők egy összefoglaló ábrát is közöltek, amelyen a fúrás rétegsorának krono- és klímasztratigráfiai tagolása mellet a tó legjellemzőbb környezeti faktorait (a tó sótartalma, mélysége, víztisztasága és környezetének növényi borí- tottsága) és a felsoroltak alapján általuk kiválasztott 10 ún. ökozónát ábrázolták.

Cserrty és társainak (1991) a Tó 24. sz. fúrás rétegsorának alapján összeállított "ökozónái "-nak vegetációs szakaszok szerinti beosztása nem egyezik meg időrendben Zólyomi és Nagy Lászlóné (1992) által közölt pollensztratigráfiai áttekintés időbeosztásával.

27