Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton kialakulása
Csemy és Corrada (1989) a tőzegrétegeknek C14 módszerrel meghatározott és általuk publikált kereken 10.500 és 12.500 év közötti kora Zólyomi és Nagy Lászlóné szerint nem a fenyő-nyír (Pinus-Betula), hanem a pleisztocén későglaciális Allerőd vegetációs szakaszba sorolandó. Ezt a palinológiailag megalapozott bírálatot Csemy és Nagyné Bodor Elvira (1996) legutóbbi dolgozatuk megírásakor figyelembe vették amikor az 1989-1993 között végzett vizsgálatok eredményeit összefoglalták. Ebben a dolgozatukban a tó medrébe mélyített fúrások retegtani (pollensztratigráfiai) és a Holocén korra vonatkozó, a Balaton kialakulásával kapcsolatos és a korábbiakban ismertetett következtetéseken túlmutató megállapításaik röviden a következőkben foglalhatók össze: Késő Pleisztocén Legidősebb Dyras I stadiális - kb. i.e. 15.000 -13.000 Az elvégzett paleontológiái vizsgálatok során a legidősebb Dyras I-nél öregebb üledékeket nem határoztak meg, s ebből következik, hogy a jelenlegi tómeder az idősebb Pleisztocén folyamán mint szárazföld és/vagy letarolt terület létezett. A pollen asszociáció és az Ostracoda fauna elemeit tartalmazó rétegek általában a Pannóniái üledékekből valók. A Keszthelyi- és a Szigligeti-medencék vízzel való elbontása többnyire mezo-eutróf mocsaras környezetben kezdődött el. A fossziliák egyidejűleg a Szemesi-medence északi partjánál mezotróf mocsaras környezetet jeleznek. A Szemesi-medence egyéb részein és a Siófoki-medencében feltételezhetően ebben az időben még szárazföld létezett. Bölling interstadiális - i.e. 13.000 - 12.400 A megelőző periódussal összehasonlítva, a víz által fedett terület növekedett, ennek ellenére a sekélyvizű környezet túlsúlya még mindig megmaradt. A vízminőség romlott, de még mező- és eutróf állapotú, s lúgos kémhatású volt. A Pannóniái eredetű pollenek és Ostracodák még gyakran előfordultak a Bölling folyamán. Az újabb keletű Siófoki-medence azonban még szárazulat volt. Idősebb Dyras II stadiális - i.e. 12.400 -12.000 A vízmélység kiterjedt és nagymérvű csökkenése a Keszthelyi- és a Szigligeti medencékben tőzegképződést eredményezett. A kissé savas mocsárvilág (pH=5-6) a Keszthelyi-medencében oligo-mezotróf viszonyokat alakított ki. Ugyanebben az időszakban a Szigligeti-medencét neutrális (pH=7-8) mezo-eutróf mocsár foglalta el. A tőzeg pH-jában mutatkozó különbség a fenéküledék különböző kőzeteivel (homok, illetve agyag) indokolható, jóllehet morfológiájuk azt sugallja, hogy ez a két medence ekkor különállóan létezhetett. A tőzegképződés a Szemesi medencében is azonos időben kezdődhetett és a folyamat az Alleröd végéig, esetenként a Dyras m-ig állandó lehetett. A nyugati területeken feltehetően mocsarak által fedett, kissé lúgos (pH=8-9) mély víz volt. A Tó-5 és a Tó-7 furatok tőzegrétegének kora szerint a Siófoki-medence északi része ebben a periódusban nyílt vízzel fedett volt, s a pollenanalízis alapján mezotróf vízminőségű lehetett. 28
