Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton kialakulása
nem tartalmazott. A 0,00-3,40 m közötti rétegekben a kovaalga maradványok alapján jól nyomon következők voltak a tóban és klímában egykor végbement változások, mivel a jelenkori rendszerezésnek megfelelően az egyes taxonokat pontosan meg lehetett határozni; 3,10-3,00 m közötti üledék kovaalga faj- és egyedszáma ugrásszerűen megnő. Jellemző fajok a partközeli édes- és aligsósvízi élőbevonatot alkotók és a homokos, kavicsos aljzaton élők, az Amphora pediculus Kütz., a Cymbella lacustris (Ag.) Cl. Gyakori a jól szellőzött eutrófíkus vizet kedvelő Epithemia sorex Kütz., a Gomphonema intricatum Kütz. 3,00-2,50 m között az üledék faj- és egyedszáma nagyon lecsökken. Alig néhány, szerves bomlástermékeket tartalmazó eutróf vizet kedvelő kovaalga töredezett héja, és 2,80-3,00 m között nagyobb számú kagyló- és csigahéj maradvány található ebben az üledékrétegben. 2,50-2,40 m között a kovaalgaegyüttes ismét fajgazdag és a héjak jó állapotban maradtak meg. Legnagyobb részük a homokos fenéken tenyésző taxonok közé tartozik. Az Opephora martyi Hérib., a Diploneis elliptica (Kütz.) Cl. és a Gomphonema minutum (Ag.) Ag. a leggyakoribbak. Több a planktonikus faj (pl. Melosira granulata (Ehr.) Ralfs., M. italica (Ehr.) Kütz.). 2,00-1,40 m közötti rétegszakaszban a taxonok egyed- és fajszáma növekedett, a dominanciaarányok megváltoztak. Az eutrófíkus, lúgos kémhatású, s egyben homokos aljzatot, valamint a detrituszt kedvelő fajok a gyakoriak. 1,40-1,00 m között az egyedszám csökken. A Melosira granulata (Ehr.) Ralfs planktonikus faj mellett az élőbevonatot alkotó kovaalgák, a Chrysophyta ciszták, Phytolithariák, kovaszivacstűk azt jelzik, hogy a tó vize sekély és magas pH-jú, növényekkel dúsan benőtt partszegélyű lehetett. 1,00-0,40 m között mind a taxonok, mind az egyedek száma növekedett, s közülük a fényigényes, bomló szervesanyagot tartalmazó, lúgos kémhatású vizekben szaporodó fajok a gyakoribbak. így pl. a Fragilaria construens (Ehr.), F. pinnata Ehr., F. intermedia (Grun.) Grun., a Cocconeis diminuta Pant., Epithemia zebra (Ehr.) Kütz., valamint az E. árgus Kütz. A fúrás 0,40-0,00 méter közötti finom homokos iszapját már a hullámzás mozgatja, ezért a kovaalga maradványok szinte centiméterenként változó összetételben találhatók. A maradványegyüttesben azonban lényegében ugyanazon fajok találhatók, s közülük a planktonikus kovaalga taxonok száma nem jelentős. A palinológiai (pollen) vizsgálatok az üledékrétegekben található növényi pollenek fajok szerinti meghatározására és előfordulásuk gyakoriságának megállapítására terjedtek ki, s amelyek szerint a fúrás 3,33-9,85 m közötti szakaszában a felső- pannóniai kor középső részére jellemző pollenalakzat-együttes fordul elő, amely fajokban gazdagabb, de egyedszámban kevesebb volt, mint a fúrás által határolt felsőbb rétegekben. Ebben a felső-pannóniai rétegben az édesvízi planktonszervezetek maradványai és az édesvízi növények pollenszemcséi (Ovoidites ligneolus, Nympheaceaopollenites pannonicus) a jellemzőek, de következetesen előfordulnak a csökkentsós-vízi planktonszervezetek (Palaeoperidinium, Gonyaulacysta) is. A fúrás 3,33-3,14 m közötti szakaszában a sporomorpha-együttesben (a pollenösszetételben) élesen elütő változás állapítható meg. Eltűntek a melegkedvelő növényfajok, és a növénytársulásokban szereplő fajok száma jelentős mértékben csökken. Ezt a szakaszt a mérsékelten meleg klímát igénylő Pinus silvestris L. (erdei fenyő) dominanciája jellemzi. Ennek a rövid rétegszakasznak (20 cm) a pollenmaradványai mindenben eltérnek mind a 26
