Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton kialakulása
dott, s a területi adottságokat figyelembe véve a legkiterjedtebb az Alleröd-ben volt. Az ismertetett fúrásokon kívül Tó 24. jelzéssel mélyítettek fúrást a Balaton medrébe 1986-ban, a Tihanyi-félszigettől délnyugatra, a Kiliántelep-Balatonföld- vár közötti képzeletbeli vonal középtáján. A fúrás 4,1 m mély víz alatt kezdődött és az iszap felszínétől 9,85 m-es talpmélységig hatolt le. Ennek a fúrásnak az anyagát vizsgálták a legrészletesebben, felhasználva a korábbi fúrások mintáinak tanulmányozása során szerzett tapasztalatokat és a korszerű vizsgálati módszerek, ill. eszközök nyújtotta lehetőségeket. A vizsgálatok eredményeit Cserny és társai (1991) részletesen publikálták. Közleményükben foglaltakat, mely ez idő szerint a legtöbb információt tartalmazza egy konkrét fúrással felszínre hozott közel 10 méter hosszú furat anyagáról, érdemes részletesebben ismertetni azért, hogy azokat a korábbiakkal egybevetve, a Balaton kialakulásáról minél reálisabb képet alakíthassunk ki. A rétegsor makroszkopikus képe igen változatos, de a feltárt holocén és felső- pannóniai korú képződmények szemcseösszetételük alapján nem választhatók szét. A holocén agyagos kőzetliszt a döntően kőzetlisztfrakció mellett 10-20 % agyag és 0-20 % homok frakciót tartalmaz. A holocén üledék alapszintje minimális (0-5 %) agyag és 30-35 % kőzetliszt mellett, elsősorban finom és apró szemcsés homokból és dolomitkavicsból tevődik össze. A tó aljzatát alkotó felső- pannóniai rétegek szemcseösszetétele a holocénhez hasonló képet mutat, 20-30 % agyag, 10-30 % homokfrakció és 60-80 % kőzetliszt található benne. A holocén üledékek esetében az agyagfrakciót szinte kizárólag az agyagásványok alkotják, viszont a kőzetlisztfrakció teljesen, a homokfrakció részben különböző karbonátásványból áll. A holocén tavi üledékek pontos megnevezése ezért véleményük szerint; agyagos mésziszap. A felső-pannóniai képződményekben az agyagásványok jelentős része a kőzetlisztfrakcióban található meg. Az üledékek természetes víztartalma a holocén rétegben a mélységgel párhuzamosan fokozatosan csökken 100 %-ról 60 %-ra. A víz-üledék határához közeli 30-50 cm vastag réteg igen lágy konzisztenciájú szuszpenzió, a nagyobbik hányada víz. A mélyebb rétegek irányában a víztartalom csökkenését befolyásolja az agyagfrakció mennyisége. Nagyobb arányú jelenléte esetén a kőzetlisztes vagy finomho- mokos rétegekhez képest néhány %-kal nő a víztartalom. Jelentősen és igen karakterisztikusan csökken a víztartalom a holocén és a felső-pannóniai üledékek határán. A felső-pannóniai agyagos kőzetliszt víztartalma állandó, a mélység növekedésétől függetlenül 25 % körüli, ami a mélyfúrási vizsgálatok adataival ösz- szehasonlítva, több száz méteres pannóniai fedőréteg lepusztulását jelzi. Az ásvány-kőzettani vizsgálatok azt mutatják, hogy a holocén üledék domináns ásványai a karbonátok, a réteg átlagos karbonáttartalma 66 %. A karbonátásványok közül meghatározó a helyben keletkezett Mg-kalcit, de jelen van a dolomit is. Az üledék karbonáttartalma főként az anorganikus kicsapódásnak, kisebb mértékben a fitoplankton anyagcserével összefüggő folyamatoknak és a Mollusca-héjtöredék maradványainak az eredménye. A fúrás 3,40-9,85 m közti szakasza, mely a polenvizsgálatok szerint felső-pannóniai korú, semmilyen kovavázú maradványt 25
