Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton kialakulása
az időből következett be olyan mértékű bevágodás a Tűrje környékén a riss eljegesedésben felhalmozódott, általa Hl. számú terasznak nevezett kavicsanyagban, ami egyedül az éghajlatváltozással nem magyarázható. Feltételezése szerint a "Balaton- árok" beszakadása hozott létre olyan szintkülönbséget, amely ezt előidézhette Bulla hasonló következtetésekre jutott, s ezt azzal egészítette ki, hogy ezért van a Balatonba folyó vízfolyások völgyeinek csak egyetlen pleisztocén terasza. Ennek megfelelően a Zala türjei lefejeződése (kapturája) is csak az utolsó interglaciálisban lehetett. A folyamat lezajlásának részleteit és az Alsó-Zalavölgy holocén kori erős feltöltődését a II. számúnak nevezett terasz fölé, Kéz írta le. Kéz feltételezte, hogy a Balatonnak az utolsó jégkorszakban igen magas vízállása volt, ami lényegében megegyezett Cholnokynak korábban már idézett véleményével. Bulla viszont az Alsóörs mellett, a víz színe felett alig 2-3 méterre, a löszben húzódó vörösbama vályogszalagból arra következtetett, hogy a Balaton mai közepes vízállásánál 6-8 méterrel magasabb vízállás nem lehetett utolsó jégkori, hanem az azt megelőző interglaciális kon volt. Szerinte az utolsó jégkorban a Balaton vízállása a mainál mintegy 6 méterrel alacsonyabb lehetett, amit a tőzegtelepekben talált Pinus silvestris, azaz az erdei fenyő toboz maradványok alapján joggal feltételezhetett. Ezzel a Balaton kialakulásának befejező stádiuma a 100 ezer évek időtartományából a 10 ezer évek időtartományába helyeződött át, majd - amint az a későbbiekből kitűnik - a újabb mederüledék vizsgálatok eredményei szerint még közelebb került napjainkhoz. Az ötvenes években Zólyomi Bálint (1952, 1980) a Balaton üledékének pollenrétegeződési (pollensztratigráfiai) vizsgálatok eredményei alapján 15-20 ezer évnyi intervallumban becsülte meg a tó keletkezését, amit Zólyomi B. és Nagy Lászlóné (1992) 17-19 ezer év közöttire pontosított a ságván lösz gravetti rénszarvas vadász kettős telep C14 kormeghatározása alapján. A Balaton kialakulásáról külön dolgozatot jelentetett meg Marosi Sándor és Szilárd Jenő (1981) akik több évtizedes kutatásaik eredményeit foglalták össze. Ebben négy részre tagoltan tárgyalták a Balaton kialakulásának folyamatát. A "Prebalatoni felszínfejlődés" c. részben lényegében Lóczy által felvázoltakat egészítették ki, amelyből a következőket érdemes külön is idézni: "A pliocén végén fellépő és a pleisztocén elején is tartó szinorogén mozgások nemcsak a bazalt és bazalttufa-vulkánosság kiváltásával, hanem azzal a fontos következménnyel is jártak, hogy a távolabbi és közelebbi hegységi területek, az Alpok és a Dunántúli-középhegység jelentős mértékben megemelkedtek... A hegységek és a medencék közötti szintkülönbség növekedésével fokozódott a folyóvizek energiája. Egyidejűleg a sajátos pleisztocén eleji éghajlat, a fagyokozta aprózódás sok durva törmeléket termelt a hegységekben. Mindez azzal járt, hogy a folyók hordaléka durvább lett, s térben É-ról D felé haladva tájunkban is felváltotta a fluviolakusztrikus vízrendszer uralmát a kavicsos hordalékú folyóhálózat. A Kisalföld felől D-nek a Dráva menti, ill. a Dráván túli süllyedőkbe tartó nyugat-magyarországi folyórendszer - tengelyébe minden valószínűség szerint az Ős- Dunával - a Balaton Ny-i térségét is érintette. A mai Balaton K-i medencéjét pedig a vilonyai Séd-toroktól D-re tartó, a Mámapusztai, aligai és szabadhídvégi 17
