Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton kialakulása

előfordulásokból ismert meder keresztezte. A Kisalföld süllyedésével, a Dunántúli-középhegység emelkedésével, a Sümeg-gleichenbergi vízválasztó kialakulásával párhuzamosan a Balaton térsége és az egész Dél-Dunántúl elvesztette korábbi É-i vízgyűjtő területének nagy részét, s a plio-pleisztocén határától fő erózióbázisként funkcionáló Felső-Kapos-Kalocsai-süllyedék a továbbiakban már csak a Középhegység vízválasztójától D-re lefutó vizek üledékgyűjtőjévé vált...A Balaton kialakulása előtti domborzati kép tükröződik a mai felszín formáiban is: a Balaton-felvidékbe mélyülő völgyek egyenes folytatásában, szerkezetileg meghatározottan a D-i parton is követhetők a meridionális völgyek, továbbá a tágas Tapolcai-medence tükörképe a D-i oldalon a Nagyberek öblözete és folytatásában a hordalékkúp-épülés végső szakaszában völgyekbe szoruló vízhálózat."

A következő második részben a Balatoni-medence kialakulásával kapcsolatban kialakított véleményüket foglalták össze részletes indokolással. Főbb megállapításaik a következők:

A közép pleisztocén folyamán, főleg annak végén a Balaton helyén és környékén elősüllyedések keletkeztek, melyek a Dunántúli-középhegység felől DK-i irányban lefutó vizek átfolyását és hordalékszállítását még nem szakították meg teljesen, viszont a durvább kőzetdarabokat (kavicsot) fokozatosan mind nagyobb mennyiségben visszatartották. A balatoni elősüllyedékek kialakulásával egyidejűleg a déli peremterületeken a felszín emelkedni kezdett. A földszerkezeti mozgások az utolsó (riss-würm) interglaciálisra olyan intenzitásúakká váltak és olyan fokot értek el, hogy emiatt gyökeresen megváltozott a felszín arculata, ami mindenekelőtt a hidrográfiai hálózatot érintette. Korábban egységesen D-i lefutású vizek elvesztették addigi erózióbázisukat; helyette új erózióbázis alakult ki: a Balaton három szakaszban egyre mélyebbre süllyedő részmedencéi. Az első süllyedési szakasz a közép pleisztocénbe helyezhető, s nagyobb területet érintett. A második kisebb térre (a mai tóparttól 1,5-2 km-re) terjedt ki és az újpleisztocén elején érte el legnagyobb intenzitását. A harmadik süllyedési szakasz még kisebb területre korlátozódott és a würm idején a tómedence kialakulását eredményezte.

A tómedence kialakulását tárgyaló harmadik részben a völgyfejlődéstörténeti és teraszmorfológiai vizsgálatok eredményeinek egybevetése után a következőket állapították meg:

"...a részmedencék sem egységesen süllyedtek, és süllyedésük intenzitásától meg a hozzájuk tartozó vízgyűjtők jellegétől, nagyságától, lefolyási viszonyaitól függött a még "földnyelvekkel" elkülönülő egyes részmedencék vízzel való fokozatos elbontásának üteme, egyszóval résztavakká fejlődése. Méginkább térben és időben differenciált lehetett Lóczy földhátainak lealacsonyodása, részben süllyedés, részben lepusztulás révén, mert végül is csak ezek víz alá kerülése eredményezte az egységes víztükör kialakulását; az bizonyos, hogy a jelenleginél jóval nagyobb területen. Alakja is a mainál sokkal jobban követte a keresztirányú süllyedékeket. Átlagos fenékszintje is magasabban helyezkedett el a mai feltöltés alatti fenékszintnél. A medencét kitöltő víz szintje ugyanis a tóparti idősebb szinlők és turzá- sok, tavi üledékek tanúsága szerint a mainál 6-8 m-rel magasabb volt, s jóval na18