VGI: A Rába folyó országhatár környéki szakaszának környezetbe illő szabályozási terve és modellkísérlete (VGI, Budapest, 1988)
4. Környezetkímélő és tájba illeszkedő szabályozás
26 úgynevezett tápláléklánc kapcsolat. Ez azt jelenti, hogy az életközösségben több lépcsője van a fölfaló /rabló/ és a fölfaltak /zsákmány/ viszonyának, melyben az utóbbiak átadják a tápanyagot, azaz az egyszerűbb organizmusok a nagyobb, differenciáltabb élőlények organizmusába kerülnek. Úgy jellemezhető, hogy a vizek élővilága mint egy piramis épül fel. A vízfolyások öntisztulása úgy jön létre, hogy oldott és e- gyedi organikus anyagokat - melyek pl. szennyvíz útján kerülnek a vízfolyásba - először a baktériumok és gombák veszik fel, majd egyre magasabb rendű élőlények, az organikus komponensek átalakulnak új élőlények alkotóelemeire. Ez természetesen a rendkívül bonyolult és összetett folyamatnak csak durva közelítése. Az organikus anyagoknak a baktériumok, gombák és egyéb mikroorganizmusok által történő feldolgozása a viz öntisztulásában csupán az első lépcsőfok, majd egyre magasabb rendű élőlények lépnek be a táplálékláncba. Az utolsó láncszemet rendszerint a halak jelentik a vízfolyásban.Fontosak egyrészt a vizben az ökológiai egyensúly fenntartása miatt, de a halászat révén az embernek is táplálékul szolgálnak. Ezeket a bonyolult összefüggéseket még más tényezők is módosítják, olyanok, mint a hőmérséklet, a viz kémiai összetétele, áramlás, egyéb térbeli és időbeli változások a táplálékláncban, amelyek a vízfolyás biotópjára is kihatnak. Egy vízfolyás menti életközösség egy önmagát folyamatosan változtató rendszer. Ez annak következménye, hogy az egyes fajok szaporodási és fejlődési időtartama különböző. Térbelileg állandó mozgás jellemző a vízfolyások biocönózisára. A természetes vízfolyások mentén található sokféle életközösségek jelenléte a legfontosabb feltétele az öntisztulásnak. Természetbe illő beavatkozást tehát a vizépitési műszaki szempontok mellett a limnológiai törvényszerűségek figyelembevételével úgy kell kialakítani, hogy a sajátos sokrétű életteret és életközösségeket fenntartsuk, vagy újrateremtődéséhez a feltételeket biztosítsuk.
