VGI: A Rába folyó országhatár környéki szakaszának környezetbe illő szabályozási terve és modellkísérlete (VGI, Budapest, 1988)
3. A Rába szabályozásának szükségessége és módjai
14 Az új meder általában egyszerű trapézszelvény volt, folyásirányban nagyjából értelemszerűen növekvő fenékszélességgel, mélységgel, 1:1 - 1:3 rézsüvei. A rézsülábat kővel, fűzzel, vagy kombiáltan biztosították. A településeken belül összetett szelvényt építettek, esetenként kővel burkolva.Egyes régi müvek sokáig maradtak meg igen jó állapotban, sok helyen viszont azt tapasztalták, hogy a rézsűk védelmére felhasznált, vagy ott megtelepedett fűz és egyéb növényzet iszapoló hatására az átfolyási szelvény erősen csökkent. A változó vizszál- litóképesség, esetleg a nem megfelelő esés sok helyen a meder és a rézsűk eróziójához vezetett. Az osztrák területen a Rába szabályozását megelőzte a mellékvizek rendezése, legalább a torkolati szakaszokon»melyet 1971- ig nagyrészt elvégeztek. A Grieselbach torkolatát áthelyezték az átépitett rábai fenék lépcső alá. Az Auersbachot 3,2 km hosszban szabályozták. A Salzerbach 4,5 km hosszú torkolati szakaszán 3,0 km mederáthelyezést végeztek. A Tie ternitzbach torkolatát is rendezték. A rézsűket a patakoknál betonlapokkal vagy terméskővel biztosították. A magyar-osztrák Vizügyi Bizottságban 1967-ben az osztrák Fél felvetette a Rába és a Lapincs országhatárt képező, i.lle t ve határkörnyéki szakaszának rendezési igényét. A magyar Fél nem ismerte az osztrák Rába szakaszokon végrehajtott beavatkozá - sokat, és aggódott, hogy a szabályozás a magyar területek kedvezőtlen árvizlevonulási helyzetét tovább rontja.Ezért a kérdéses szakaszok szabályozásához az 1959, évben megkötött Vizügyi Egyezményben foglaltak betartásával járult hozzá. Ez különböző közös és hazai tanulmányok, általános szabályozási tervváltozatok elkészítését igényelte. Ennek következtében a
