VGI: A Rába folyó országhatár környéki szakaszának környezetbe illő szabályozási terve és modellkísérlete (VGI, Budapest, 1988)
3. A Rába szabályozásának szükségessége és módjai
3. RÁBA SZABÁLYOZÁSÁNAK SZÜKSÉGESSÉGE ÉS MÓDJAI A Rába és nagyobb mellékvizeinek áradása mindig is veszélyeztette a völgyben élők településeit, javait, müveit területeit. A kártételek elleni védekezés, a vizfolyás szabályozása mind az osztrák, mind a magyar szakaszon már az elmúlt században megkezdődött. A korai, általában helyi beavatkozásoknak ma már csak történeti értéke van, részleteik alig ismertek, de hatásuk néhol érzékelhető. Az osztrák-magyar államhatárt képező, vagy keresztező vízfolyások rendezésének, hasznosításának érdemi egyeztetését az 1950-es évek végére kialakult államközi jogi,szervezeti,szakmai keretek tették lehetővé. Az együttműködés során esetenként jelentősen módosultak azok a szabályozási elképzelések, tervek, amelyek a magyar folyószakaszok és völgyek le folyási ,e1- sősorban árvizi levonulási viszonyait módosítják és meghatározzák . 3.1 AZ OSZTRÁK RÁBA SZABÁLYOZÁSA A Rába ausztriai szakaszának rendezési munkáit a századfordulóig az alábbiak jellemzik. A szabályozás szakaszosan, helyi érdekek figyelembevételével, különböző időszakokban és különböző elvek alapján történt, A megfelelő fenékesés kiválasztását tekintették fő szempontnak, ezt azonban a hossz mentén nem mindig hozták összhangba. A völgybeli elöntést a meder bővítésével, vizszállitó képességének növelésével csökkentették . A szabályozási szélesség, a kiépités mértéke is változó volt. A kanyarokat esetenként átvágták, helyenként rövidebb mederszakaszokat áthelyeztek. Az átvágások következtében megnövekedett esést fenéklépcsőkkel mérsékelték. A lépcsőzésre felhasználták a meglévő malomgátakat. A mederbővités mértéke a külterületen mindig kisebb volt, mint a belsőségekben.
