Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
2. A vízgazdálkodás alapjai - A vízkészlet-gazdálkodás alapismeretei
Felszín alatti vízkészletek A vízkészlet-gazdálkodásban a felszín alatti vizek a következőképpen csoportosíthatók (OVH, 1984):- parti szűrésű vizek,- talajvizek,- rétegvizek,- karsztvizek. Parti szűrésű vizek. Azok a vizek, amelyek a vízfolyást sávszerűén kísérő alluviális üledékekben, teraszokban, törmelékkúpokban a folyóval párhuzamosan telepített kutakból úgy termelhetők ki, hogy a kitermelt víz legalább 50%-a a folyóvízből származik. Ez feltételezi a vízadórendszer szoros és közvetlen hidraulikai kapcsolatát a vízfolyással, megfelelő áteresztőképességét és szűrőkapacitását. A parti szűrésű sávból kitermelt víz viszonylag kis területről, elsősorban a vízfolyásból pótlódik. A mederben lévő vékony bioaktív szűrőréteg és a fizikai szűrést lehetővé tevő rétegek hatására a vízfolyásból származó víz jelentős mértékben tisztul. A talajvizek. A talajvízkészlet a felszín közelében (általában 30-50 m mélységig), az első összefüggő vízzáró réteg fölött a laza üledékes (porózus) rétegekben elhelyezkedő, többnyire szabad felszínű, esetenként nyomás alatti vizek. A talajvízkészlet nagyságát a csapadék beszivárgása, a párolgás, a hozzá- és elfolyás, a mélybeszivárgás és a feláramlás határozza meg. A talajvíz jelentős szerepet játszik a parti szűrésű és a rétegviz utánpótlódásában. A rétegvizek. Rétegvízkészletnek tekintik az 50 m alatti, de a hévíztároló összlet fölötti rétegekben tárolt vizeket. A hévíztároló összlet mélysége átlagosan 500-550 m- ben jelölhető meg. Hazánkban regionálisan elterjedt, összefüggő rétegvíztárolók az ország területének mintegy 2/3-án találhatók, főként fiatalabb geológiai kom (pleisztocén korú) képződményekben. Az idősebb rétegvíztárolók csak helyi jelentőségűek. Valamennyi felszín alatti vízkészlet közül a rétegvíz utánpótlódása a leglassúbb. A karsztvizek. A karsztvízkészlet a karbonátos kőzetek (mészkő, dolomit) igen változó méretű repedéseit, hasadékait, járatait kitöltő vizek. A karsztvíztárolók esetenként a terepfelszínig érnek és így felülről fedetlenek (nyitott karsztok), míg más esetekben felülről fedettek. A felszín alatti vizek ténylegesen hasznosíthatóvá csak a vízkivételi kutak létesítésével válnak. A kutakból kitermelhető vízkészlet nagysága függ a kutak számától, elrendezésétől, a kutak mélységétől, a kutak és a felszíni vizek kapcsolatától. A vízigények Az ember egyéni és társadalmi léte, gazdasági tevékenysége folyamán a vizet mint természeti erőforrást igen változatos formában hasznosítja. Számos esetben rákényszerül azonban a vizek ugyancsak változatos formában megjelenő károkozásai elleni védekezésre. Mind a víz használata, mind a víz kártételei elleni védekezés kisebb- nagyobb mértékben megváltoztatja a természetes vizek lefolyási, áramlási viszonyait, 115
